Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

nyire a munkán kívül fekvő czélok vonzzák. A biologiai érdekeltség azonban «das Funktionsbedürfnis», a hogy Müller-Freienfels mondja (Psychologie der Kunst, Leipzig 1912. 11. 1.) mindig megvan és mindig dolgozik. De azért tud az ember tisztán a tevékenységért magáért is dolgozni, meg is teszi sokszor; — és tud külső czélokért vállalt munka során is a czélról, hogy úgy mondjam megfeledkezni és csak a munkára ügyelni. Megnyugvása, öröme nincs is munkában, hacsak így nem dolgozik. Az ember éppen az olyan foglalkozást kedveli nagyon, a melyben ez az activításban való kielégülés természetes és könnyű. A játék, a szórakozás, a művészet, a tudomány ilyenfajta munkák. Akármelyiket tekintsük is e foglalkozások közül, mindegyiknek jellemzője, hogy magában értékes. Mondhatom épen, ha tetszik érdek nélkül valónak is az ilyen munkát, de akkor csak külső, idegen érdekre, mondjuk így: czélérdekre szabad gondolnunk, de ekkor sem úgy, mintha ennek az idegen, czélérdeknek okvetlenül hiányoznia kellene. A fő a biologiai érdekeltség. S ezt a külső czélban megadott érdekeltség nem rontja le, sőt akárhányszor biztosítja s előmozdítja. Ennek a megértésnek érdekes következménye van a művészetek dolgában. Következik belőle, hogy valamely műtárgy azért, hogy használati rendeltetése is van, nem fokozható le. Az iparművészet, vagy a hogy a németek szokták mondani, az alkalmazott művészet, semmivel sem alsóbb rangú, mint a nagy szabad művészet. Az meg éppen nem jogos eljárás, hogy a műépítés mégis ezen magasabb rangú kategóriába soroztassék. A műépítés ugyan egészen kiváltságos helyet foglal el a tárgymüvészetek sorában, de azért közéjük tartozik. A műépítés, a dolog lényegét tekintve, éppen olyan mesterség és éppen olyan művészet, mint a bútorépítés. Mindakettő mesterség, mert használatra szánt dolgokat készít, de művészet is, mert tárgyának elkészítésében művészi hatásokra is számít. Nem okvetlenül művészet egyik sem, de lehet azzá, sőt olyan természetű, még pedig mindakettő olyan, hogy magától is művészetbe kívánkozik. Már ilyen az ember. Nem elégszik meg azzal, hogy munkáját úgy a hogy elvégezze, hanem lehetőleg úgy végzi el, hogy kis fáradozással is nagyon éljen benne, hogy kis erőködéssel nagy megelégülést találjon benne. Az ember minden munkáját megkönnyíti és megnemesíti azáltal, hogy művészivé teszi. Ha tehát az építőmüvészetet és iparművészetet egy kategóriába kell foglalnom, világos hogy ennek a categoriának meghatározására oly jelzést kell használnom, a mely a mellett, hogy közös jegyüket állapítja meg, meg is klilömbözteti őket a másik categoriától. Már pedig, hogy ezen művészeteknek azon tulajdonsága, hogy használatra szánt tárgyakat készítenek, egyúttal meg is külömbözteti őket a festéstől, faragástól,