Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

szintén elég világos. Festésről, faragásról nem mint sajátságos technikáról, hanem mint képírásról, képfaragásról van itten szó. A kép akár faragott, akár írott kép, sohasem használati tárgy. Lehet, sőt legtöbbnyire van is valami rendeltetése is, de ez sohasem olyan, a milyen rendeltetése valamely épületnek, .edénynek, bútornak van. Lehet, hogy díszíteni akarunk vele, a mi a leggyakoribb rendeltetése lehet, hogy valamely képzetünket akarjuk magunk előtt megrögzíteni, ez a symbolumadó rendeltetése, de azért a kép mindig más, mint minden, a mi használatra szánt dolog, a kép az minden körülmények között kép. Egyoldalról tehát az egyik fajta műalkotásnak tárgy volta, más oldalról a másiknak képjellege az a jegy, a mely össze is foglal, el is különít, nagyon helyénvaló tehát, hogy a képzőművészetek e jegyek szerint osztályoztassanak és tárgy meg képzőművészetek csoportjába különíttessenek szét. Hová jut azonban az ornamentika, a diszítés? Ez lehet most kérdés. Figyelmeztetnem kell, hogy magában való diszítmény, mint diszítmény nincs. Az ember mindig valamely tárgyát díszíti fel. A tárgyait készíti úgy, hogy szépek legyenek, a tárgyait alakítja úgy, hogy díszesek legyenek. Látnivaló, hogy a díszítést nem vehetem külön művészetnek, a diszítés csak eljárás a tárgyművészet szolgálatában. Hoernes ezt így mondja: «Der Nährboden der Ornamentik ist industrielle Tätigkeit». Ha külön beszélnénk ornamentikáról, téves új szempontot vinnénk bele osztályozásunkba. A mi osztályozásunk alapja a productum, nem keverhetjük tehát össze a productióval. Meg kell azonban mondanunk, hogy osztályozhatnánk a productio figyelembe vételével is. S ekkor csakugyan külön kategóriát jelentene a díszítő művészet, az ornamentika szemben a másik kategóriával, a melyet akkor az ábrázolás jegyével kellene jellemeznünk. Érdekes, hogy az így nyert két kategória amúgy teljesen egyezik az előbbi két kategóriával, díszítő és tárgyművészet, ábrázoló és képművészet teljesen egvkörű, aequipollens fogalmak. Ez külömben természetes is. Megint Fiedlernek egy érdekes mondása van eszemben : «Die geistige künstlerische Tätigkeit — úgymond — hat kein Resultat, sondern sie selbst ist das Resultat». Hogy osztályaimnak jelzésére a tárgyés képművészetek jelzést választom, azért teszem, mivel az így jelzett külömbség szembeötlőbb és határozottabb. Nem okozhat például zavart, hogy a képzőművészetbeli ábrázolás akárhányszor egyúttal diszítés is. De azért folyton figyelemmel fogom tartani az egyiknek diszitő, a másiknak ábrázoló jellegét, mert ez meg mindjárt sokat megértet abból, hogy milyen természetű egyikben is, másokban is a művészi munka az alkotás. De még van kérdés, a melynek elejét kell vennem. Mi lesz a cos-