Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
a mely a művészetnek, mint már mondottam, lényege, kutatni fogom e formáknak megszületését Ezen czélból mindenekelőtt a primitiv művészkedés terén keresek tájékozást, hogy annál biztosabban megismerjem ama psychikus folyamatokat, melyek e műformák alakításában tevékenyek. Azután sorba veszem az egyes képzőművészetek területén megállapítható csoportokban s ezekben külön-külön tárgyalom majd a formateremtő psychikus folyamatokat. Űj megértést, új felfedezést aligha talál majd olvasóm, legfölebb csak magyar nyelven új fogalmazást s az új fogalmazással új megvilágítást, — de úgy érzem, hogy ezért is érdemes dolgozni. Oly olvasókat tartok szem előtt, a kiknek a művészetek történetében úgyis van már bizonyos ismeretük s ezeknek ahhoz akarok segítséget adni, hogv a psychikus összefüggésekre figyelmessé levén, jobban rendszerezhessék ismereteiket. A képzőművészetekről általában. A képzőművészetek, a szerint a mint az emberi életnek két külöinböző szükségletéből erednek, két osztályba csoportosíthatók. Ez osztályozás, ha nem is teljesen ugyanezen értelemben, már Piatonnái is megtalálható, a mikor kétféle mesterség: képalkotó és tárgyalkotó mesterség (xéyyri elôœXonoLrjTLxrj és aùzonocrjuxrj) között külömböztet, úgy hogy szinte tőle veszem az osztályt jelző szavakat is, a mikor a képzőművészeteket tárgy- és képművészetekre osztom fel. Ez az osztályozás külömben sem új a művészetekkel foglalkozó tudományban; érdemét nem is újságában keresem, hanem csak abban, hogy következetesen megmaradok mellette s kiaknázom azokat az előnyöket, melyekkel következetes szemmeltartása segítségemre lesz. A képzőművészetekkel foglalkozó írók és tudósok sokszor nem igen törődnek vele, hogy a képzőművészeteket csoportosító osztályozásuk logikailag is megállja helyét. Megemlíthetem például Wilhelm Waetzoldtnak «Einführung in die bildenden Künste» (Leipzig 1912) czímű külömben nagyon tanulságos szép könyvét. Waetzoldt a képzőművészeteket a következő csoportosításban tárgyalja: architectura, plastika, festés, graphika, alkalmazott művészet. Ö ugyan főképpen a művészi technikára van figyelemmel s erre hivatkozva igazolhatja is például a festésnek a graphikától való különválasztását, de már az úgynevezett alkalmazott művészetnek az architecturától való messze választását éppen az ő álláspontjáról alig lehet mással megokolni, csak azzal, hogy így szokás. Érdekes Wundt osztályozása is. Két csoportba osztja a képzőművészeteket : a) díszítő és b) ideásmüvészetek (Idealkunst) csoportjába. Az ideásművészetet utánzásból eredezteti; az utánzásnak egy tovább fejlődését látja benne, a melyhez a művészet akkor ér el, a mikor már
