Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

a pannonhalmi összes tanárok gondja tárgyát. 1886-ban, mint erről alább, a hittudományi oktatásnál s az előadásoknál szólunk, ismét gyarapodtak a tanárképzésre szánt órák, mi a növendékek munkáját is megkönnyítette, a tanároknak is jobban lehetővé tette, hogy kellő beosztással több ismerethez juttassák tanítványaikat. A tanári kar érdeklődése, a tanárjelöltek szorgalmas buzgólkodása oly eredményeket kezdett fölmutatni, hogy foglalkozni lehetett azzal a gondolattal, nem kellene-e a II. év végén az alapvizsgálatot, a IV. év végén a szakvizsgálatot kötelezővé tenni.

1 Ezt még ekkor szigorú és túlságos követelésnek találták s az 1889 augusztus 29-i értekezlet beérte azzal, hogy a rendi káptalan határozatának megfelelően kimondotta, hogy az a növendék, ki a III. év első féléve után sem teszi le az alapvizsgálatot, ünnepélyes szerzetesi fogadalomra nem bocsátható.

2 Mikor így az intézet kissé megerősödött, berendezkedett, kezdett sikereket fölmutatni, egyes sikertelenségek, melyeket sehol el nem lehet kerülni, meg a tanári kar személyi ügyei miatt, pedig ezek javítása, tökéletesítése sem maradt figyelmen kívül, megfeledkezve róla, hogy «hesterni sumus», 1890-ben a rendi káptalan előtt s az egyes székházaknak megküldött memorandumban oly hangok hallatszottak, hogy Budapestre kell vinni a tanárképzőt, mert hát akkor sem lesz fönntartható, ha a legjobban szerveztetik.

3 A gondolat kevés helyen talált szives fogadtatásra, s a következő, 1894-i rendi káptalan is csak nagy előnyök, pl. a budapesti főgymnasium fejében lett volna hajlandó föláldozni a tanárképzőt, de csak akkor, ha ennek Budapestre helyezése annak elkerülhetlen föltétele lenne,, egyébként azonban fönntartása mellett foglalt állást.

4 A tanárképző hamarosan ráczáfolt azokra, kik nem hitték róla, hogy a rendi tanárképzés föladatát meg tudja oldani. A növendékség hozzászokott, hogy, mint egyszer a tanári értekezlet kifejezte, a tanárvizsgálat letételét oly kötelességnek tekintse, mint az érettségi letételét és szorgalma a tanári kar vezetése mellett annyira megvallotta magát, hogy az 1898 június 24-i tanári értekezleten Fehér Ipoly főapát kijelenthette, hogy «különös örömére szolgál, hogy immár évek során át növendékeink mindig kellő időben végeznek az alap- és szakvizsgálattal és pedig a theologiai tanulmány sérelme nélkül.»

5 1 Jk. II. 107—108., 171. 11. a Jk. II. 166., 173., 175. 11. 3 Acsay Ferencz 1890 június 17-i memoranduma, az egyes házakhoz megküldött indítványa s az esztergomi, kőszegi, pannonhalmi tanárok 1891-i értekezleteinek jegyzőkönyvei a főapáti irattárban, Ill/a. 4 Káptalani iratok. 1894. a főapáti irattárban. 5 Jk. III. 44. 1. Hogy a tanárképző épen 1890 után mennyire megerősödött, mutatja a következő kis összeállítás : 1882—1890 közt alapvizsgálatra jelentkezett