Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

kívánni, hogy növendékeink esetről esetre folyamodjanak. Ama törvény egész világos és hiszi is a tanári kar, hogy a miniszternek nincs szándékában ünnepélyesen mondott szavaival ellenkezésben a törvény idevágó rendelkezéseit alig fél év múlva máskép érteni és alkalmazni. Kruesz főapát 1884. február 27-én a memorandumot a miniszter elé terjesztvén, a maga részéről még így szólt: «Az egyetem nem csupán tanárképzésre szolgál; az egyetemnek föladata a tudományok fejlesztése, a fejlesztési módszerek elméleti és gyakorlati közlése és csak azután és sokszor csak részben az egyes tudomány-ágak és ismeretek előadása. Látni való, hogy a leendő* gymnasiumi tanár, ki az egyetemi tanárt hallgatja, nem a legrövidebb, legbiztosabb úton halad czélja felé, mert míg egyrészről oly dolgokat hall, melyekre hivatásában nem szorul, másrészről épp oly dolgokról nem hall, melyekre kiváló szüksége leend, melyeket tehát más úton tartozik megszerezni. Világos az is, hogy ugyanazon tanári kar, főleg a bölcsészeti sok, más-más irány felé törekvő hallgatóknak szolgál. Ebből pedig következik, hogy a leendő tanárok számára kisebb szabású tanfolyam is elegendő. ... A pannonhalmi képezde tíz tanárral és szépen fölszerelt gyűjteményekkel dolgozik s én azt hiszem, hogy úgy, a mint szervezve van, kisebb számú növendékeink czéljai elérésére eléggé alkalmas, Ily intézetnél az egyetem és tanárképezdék kettős föladata könnyebben összeköthető. S míg a tanárok egyrészről tanítanak, másrészről vezérlenek, nevelnek, ellenőrködnek, szóval tanárságra képeznek, a testületi szellemet tettleg kifejezvén, ezt tanítványaikba is átöntik, bennök a hivatást fejlesztik, szilárdítják . . . Habár tehát volnának is az egyetemnél ily dolgok, mik intézetünknél hiányzanak, viszont intézetünkben is vannak oly viszonyok, melyeket az egyetemnél hasztalan keresnénk. Szabad tehát nekem reménylenem, hogy Excellentiád igazságszeretete hazafias, sok áldozattal párosult törekvésünket méltányolván, úgy az én, mint tanáraim kérelmét kegyes pártfogására méltatja és a zaklató követelések beszüntetésére vonatkozó kegyes rendeletét mielőbb közzétenni méltóztatik, hogy a törvény értelmében a jog és kötelesség öntudatán, nem pedig a szeszély és önkény nyomása alatt éljünk, járjunk és munkálkodjunk.»

1 A főapát s a tanári kar nem csalódtak Trefortban. Nem változtatott a főrendiházban tett fölfogásán s kijelentésén, minek bizonyságául 14.127. szám alatt egy, kiváltságukat elismerő iratot intézett Kruesz Krizosztom főapáthoz.

3 A tanárképző biztosítása után annak erősítése tette a főapát s 1 Főapáti irattár IV/a és Ill/a. 2 Trefort ezen irata közölve van évkönyvünk első czikkében.