Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

így : ófn : hó hi - újfn : Höhe f. ; « seti = Sattheit f., alapszó : sat ; — g managet ófn : menigi ; « beldi (bátorság, gyorsaság) < bald; « elti (<alt) (vénség); — ófn nain kfn nœhe újfn Nähe f. ; « füllt, kfn: viille (bőség); « freivi ( < fro) (öröm); g. lag g ei ~ újfn Länge f.; « guoti kfn güete — újfn Güte f. ; « rôti « roete — « Böte f. ; « nxr ^i « nesse — « Nässe f. ; « sürt « siure = « Säure f. ; « scarfi « scherfe — « Schärfe f. ; « swechi = « Schwäche f. ; kfn : diemüete (alázat) hóchmüete (büszkeség), ühermüete (elbizakodás) etc. kfn: dankbaere (hála), êrbaere (tiszteletreméltóság), gebaere viselkedés) ; kfn : herte (hart) (keménység) ; kfn : kelte (kalt) (hidegség) ; kfn: kerge (karg) (fukarság); kfn: sterke (stark) (erősség); óé: lete (< latr) (lustaság); óé: frœpe (= hír, újság); óé: elle (=• öregség) ; óé: greme (< gramr) (harag) ; óé : glepe (öröm) ; óé : helge (szentség) ; lyge (hazugság) óé: hlypne (engedelmesség): agsz. hóelo (< hál) = Heil, üdvösség ; « yldo (< eald) = alter n. öregség ; « hyldo (< hold) = Huld, kegyesség ; « brol

jdo, broedu = szélesség, Breite f. ; « fyllo (fal) — bőség; strengo — erősség. Ezen képzések is tehát az északi és nyugati germ.-ban egytől-egyig umlautot mutatnak, hacsak valami speciális hangtani ok meg nem akadályozta. 101. A mi már most e képző hangsúlyát illeti, ugyanazon elbírálás alá esik, mint általában a -jan, -jón képzők közös idg -ien- alakja; mert hiszen ugyanazon -i (j)- elemük van. Csakhogy itt a quantitativ gyönge fok kis nehézséget okoz. Ez, tudjuk, csak hangsúlyreductio útján jön létre, tehát a -jón képzőnek el kellett vesztenie hangsúlyát, kogy gyönge foka -in létrejöjjön. Azonban ez csak akkor állana, ha eredetileg a -jón képző -o eleme viselte volna a hangsúlyt ; de a -jón, -jan képzők közös idg alakjának nem o, hanem ^-elemén nyugodott a hangsúly, mint azt Hirt már ismételten idézett szavaiból tudjuk (Der idg Akz. 259) : «Das Suffix -ien ist secundär Der Ton lag meistens auf dem i

, so stets im Indischen (Lindner S. 123) und im Griechischen bei denen auf iç- Evoç, -ív- -fvoç, SsXcpív, SeXcpiç Auf ai. eprasnin"-se

i wenigstens hingewiesen». Streitberg (Urg. Gr. 261. §. 3.) a SsXcpiç-SeXcprvoç képzéseket határozottan gyönge fokú -ien, így tehát -in képzéseknek veszi s még ide