Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
sorolja az wSrç-wôcvoç, àxtiç-àxxtvoç képzéseket is, melyek hosszúságukkal és hangsúlyukkal szintén az -in- hangsúlyos voltát igazolják. Hogy pedig a képző teljes fokában nem az -o- elem, hanem az i volt a hangsúlyos, azt szintén a görög nyelv bizonyítja, hol hosszú és rövid gyökerek után egyaránt az -i- hangsúlyoztatik : wptwv-wpiovoç, xpoviwv-tovoç. Ha pedig ezen -in képzőt úgy fogjuk föl mint Streitberg (Beitr. XIV. 221.) (Urg. Gr. 161. §. 3), hogy ez csak -ien képzések gyönge eseteinek, tehát -in suffixumos eseteinek képzője általánosításából eredt volna, akkor sem változik az -in hangsúlyos voltának ténye. Mert hisz épígy származtatja a görög -in képzéseket is, melyek pedig képzőhangsúlyosok, a mi csak úgy lehetséges, ha ezen hangsúlyos -ien quantitativ gyenge foka is hangsúlyos maradt e képzések gyönge eseteiben, mert a véghangsúlyra ezen képzéseseket (SsXcpiç, wotç, dxviç) nem a görög mechanikai szóhangsúly hármasszótagtörvénye kényszeríti. Bármiként vegyük tehát az -in képzések eredetét, az bizonyosnak látszik, hogy ezen -in képző, ép úgy, miként a jan, -jón ill. közös ősidg alakja -ien, az i-elemet hangsúlyozták az ősidg-ban; ezen i- eredeti hangsúlyos voltát a gyönge fokú -in megtartotta a gör. és óindban s hihetőleg a germ.-ban is a hangsúlynak a gyökér., ill. első szótagon történt speciális germ, megszilárdulása előtt. Befezzük tehát ezen pontot is lehetőleg tekintélyekre támaszkodó azon nézetünkkel, hogy ezen képzéseknél is az umlautot inducáló i-elem az idg-ban szóhangsúlyos volt, a mi aztán az umlaut és ennek regressiv irányát, az erős germ, gyökérhangsúly daczára lehetővé tette. 6. Idg. -es/os. germ, -is, -ir, -er végzet által indueált umlaut. 102. Idg szempontból az -es/os képződések a consonantikus decl.hoz tartoznak, de germ, szempontból inkább az -o-, ill. -ä- deci.-hoz sorolandók. (Brugmann; Grundriss 2 11, 1, 522. o.). A mai német nyelvben igen gyakoriak az ilyen, germ.-ir által indueált umlautok; Lämmer, Kälber, Blätter, Räder, Kräuter, Gräber, Götter, Löcher, Bänder, Häuser, Höher, Täler etc. etc. Természetes, hogy a mai németben már sok ezek közöl csak analógiás umlaut és -er végzet. Ezek kimutatása nem tartozik feladatunkhoz. — Ezen umlaut már az ófn-ben is igen gyakori; föllép mindenütt, a hol az umlaut kifejlődésének különös akadályai nem voltak ; sőt valószínű, hogy már a közös germ.-időben is föllépett; ezt bizonyítja azon tény, hogy az ófn-ben már visszefejlődést, erős analógiás kiegyenlítődést szenvedett. Nemcsak a > e, hanem e > i, o > u változást is idézett elő ama germ.-ir képző, de ezen utóbbi eseteknek az ófnben is már csak egyes nyomai vannak meg: pritir (Bretter)- luhhir (Löcher) abgutir (Abgötter). (Braune Ahd. Gr. 2 197. §.).
