Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

domb) ; óizl. : errnr (a ruha karja) ; óizl. : byrpr (teher) ; óizl. : festr (bilincs) ; óizl. : flőpr (ár) ; óizl. : fyllr (bőség) ; óizl. : gyltr (sertés) ; óizl. : merr (kancza), ófn. : mariha, újfn. : märe, germ. +marhió ; oizl. : myrr (mocsár) ; óizl. : ylgr (nőstényfarkas); óizl.: œpr (véredényér); óizl.: œx, ax(- axt, fejsze). Miként a fölsorolt példák mutatják, ezen képzéseknél is kevés kivétellel germ. z-umlaut fejlődött ki. Mivel azonban a ib és ion képző egy eredetű, álljon itt mindjárt a -^'ón-képzések germ. umlautot mutató néhány képviselője, hogy azután a két képző idg. eredetét és hangsúlyát egyszerre állapíthassuk meg. Egyébként ezen gyenge ragozású nőnemű j-képzések kisebb számúak, mint a megfelelő hímnemű képzések. (Braune Ahd. gr. 226. §.) ófn: mucca, mug g a - kfn mügge ~ újfn mückeí (szúnyog); Kluge (Nom. Stammb. 80—83, 38, §.) ide sorolja a következőket: agsz. : raege, ófn reia (= caprea, kecske) ; agsz. : hoere (< hâr) (szőrruha) ; ófn : merihha ~ agsz. myre (mähre f. ló) ; agsz. wylle (< wul) (gyapjú-ruha) ; kfn : diupe (diebin, nőtolvaj) ; — óé : gydja (istennő < gocií; — ófn scurzea, agsz. scyrte, óé skyrta, újfn: Schürze f.; óé: skyla (< skjól) (fátyol) ; óé : gryta (fazék) < grjótz (kő) ; óé : dyrgja (nőtörpe) < dvergr (törpe, Zwerg) ; óé : clgna (< dún) = dunyha ; ófn : scûria ~ újfn: Scheuer (pajta), kfn: schiure; óé: birna (nőstény medve) < bjorn (medve) ; óé: swoera (anyós) < swarr = após; ófn: buhsa < újfn Büchse f. (tok, tartó) ; ófn : sulza, kfn sülze (kocsonya), agsz. : jnjrne ( < porn) (tüskebokor) ; óé : hoena (újfn. : henne, tyúk) ; hryssa (kancza) < újfn. : jRoss-ban levő tőből ; fylja (csikó) ; syrpa (nem tiszta asszony) ; val-hyrja, agsz. wœl-Tcyrie, újfn; Walküre. Noreen szerint: (Altizl. Gr:' 398, 399 §.): bylgia (hullám), Freyia (a szerelem istennője) syia (varrás) brynia (újfn: Brünne, (pánczól)gypia (papnő), skytia (erkély) styria (újfn: Stör m, tokhal). 97. Mint az eddigi példák eléggé igazolják, a -jó és —^önképzések ép oly következetesen tűntetik fel a nyug. és északi germ. nyelvekben az umlautot, mint akár a hímnemű -ja és -^Vm-képzések. Ez egészen természetes, mert a valószínűnél bizonyosabb, hogy az inducáló i, j elem valamennyinél ugyanaz. Ezen alapon a nőneműek -jön-képzőjének idg hangsúlyával röviden végezhetünk, mert Hirt szerint az idg-jen képzések, hová -ïôn-képzéseket is sorolja, képzőhangsúlyt mutatnak, még pedig az i elemen : «Das ien Suffix ist sekundär. Die alte Stammabstufung ist oft ausgeglichen. Der Ton lag meistens auf dem-i Got. rapjô, ahd redia — lat. ratio hat wohl Wurzelbetonung, doch kann der grammatische Wechsel auch ausgeglichen sein». Hirt tehát még a ra/y'ôalaknál is föltételezi a képző, még pedig i elemének eredeti hangsúlyos voltát. Ha tehát arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a különböző j-elemű képzők ezen közös eleme morphologice ugyanaz, akkor nagyon