Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
valószínű, liogy ezen közös elem hangsúlya is valamennyi képzőösszetételben ugyanaz volt. Ha pedig hangsúlyos volt a jan, jón és a ja képzőben, mint ezt már bizonyítottuk, akkor valószínű ezen idg i-elem eredeti hangsúlyos volta a germ, jő képzőben is. Érdekes, hogy Hirt meg Streitberg, kik különben máskor is vitás kérdésekben egy nézeten vannak, itt is egyetértően a germ, jő, idg iß képzőt az idg ve-vel hozzák kapcsolatba. Streitberg a kettőről csak azt mondja, hogy a sg. nom. aec. kivételével az -ie és -iá képzések összeestek (Urg. Gr. 155. §) : «sind im Germanischen die Stämme -ie teils durch lautgesetzliche Entwicklung, teils durch analogische Neubildung mit den -iß- Stämmen zusammengéfallen». Hasonló Brugmann nézete... (Kurze... 429. §.), ki az -He, -je alá sorolja a gót haiti (-jós) képzést; a -?Vr-képzőt pedig külön önállóan nem is tárgyalja és a két képző teljes összevegyülését állapítja meg. — Hirt azonban mindakettőt egy közös eredetre viszi vissza, mégpedig úgy, hogy -ie a régibb -m-ból alakult volna, mint ennek ablautja (Der idg Akz. 281.): «Daher lässt sich cler Gedanke nicht abweisen, dass ie im Idg aus iä entstanden ist.» Természetes, hogy mindkét szerző ennélfogva a -ve- és -?ö-képzésekre egy és ugyanazt a hangysúlyozást veszi föl az idg számára; egyöntetűen a képző hangsúlya mellett döntenek : Hirt a gót nipjő (consonanticus -n-) tövet eredeti ie ill. -iß képzésnek nézi, mely csak később lépett át az n tövekhez; a hangsúlyra nézve pedig az ói: naptí «(weiblicher Nachkomme)» szó mellé állítja; épígy bizonyít Hirt a képző hangsúlya mellett a gót mawi {-jós) reconstruálásával : «got. magus, mawi < fmagivi» (282. §. a.). Ugyané pont elején fölállítja az általános tételt: «Im grossen und ganzen herrscht in den einzelnen Sprachen, wie man erwarten darf, Endbetonung, während im Griechischen die Endung durchgehend unbetont ist». Ehhez egészen hasonló Streitberg nézete (Urg. Gr. 155. §.) : «Der Ton ruht auf dem Suffix, wie im Germanischen frijbndi , hulundi zeigen». Jól megjegyzendő, «hogy Streitberg a g. bandi (-jós), mawi ( maujôs ) képzéseket a frijóndi és hulundi képzésekkel egynek veszi, tehát bandi és m a w i számára is áll a hangsúlyra vonatkozó fölfogása. Befejezhetjük tehát e pontot is avval a nyugodt állítással, hogy a germ, -jő- és -jőw-képzések ősgerm. és idg szóhangsúlya a képző -ielemén nyugodott. Az umlautot inducáló elem tehát ezen képzéseknél is a szó főhangsúlyát viselte az ősgerm. ill. idg korban. Itt is beigazolódott azon föltevésünk, hogy a germ, i-umlaut inducáló i hangja az idg-ban szóhangsúlyos volt s hogy e tény az umlauttal és ennek regressiv voltával valószínűleg okozati összefüggésben van. 98. NB : az idg -je képzések csak a latin és görögben maradtak termékenyek, a germ.-ban azonban, mint az előző pontban láttuk, úgy
