Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut regressivitásának psychophysikai megokolása

talari véleményekkel; Wundt maga is csak így szól: «da wird man annehmen-müsse n». Hogy a kultúra a beszédtempó gyorsulására hatással van és így a gondolatok gyorsabb Folyására is, azt nem lehet tagadni. De ebből még nem következik, hogy akkor nagyobbrészt regressiv assimilatiók fognak képződni, mert a progressiv assimilatió ép így megengedi a gyorsabb beszédtempót. Sőt a modern nyelveken, melyek a kultúra és a gyors beszédtempó befolyását elsősorban mutatják (mint pl. az angol), ezeken azt észlelik, hogy a szavaknak ép hangsúlyos első része a legerősebb ; a szavak második, harmadik szótagja s így ezeknek képzete is nemcsak hogy előre nem siet, hanem teljesen elvész, mintha a beszélő tudatában meg sem jelent volna. Részemről — azt hiszem — nem általános lélektani okai vannak annak, hogy miért előreható egyik esetben, visszaható a másik esetben az assimilatió. «Alle spezielle Bestimmung des Assimilationsprozesses muss auf einer Untersuchung über die physische Erzeugung der betreffenden Laute basiert werden.» (Paul, Prinzipien

i 56. o.) Megteszi ezt Wundt is, csakhogy ő az összes hasonulásokra egyaránt álló igazságokat akar leszűrni, de ez nem sikerül neki. Nem hiába hangsúlyozta Paid, hogy minden egyes assimilatió megokolásánál az illető hangoknak, abban a hasonulásban épen szereplő hangoknak (der betreffenden Laute) külön phonetik

ai vizsgálata szükséges. 51. A progressiv és regressiv hasonulások speciális lélektani okainak kutatásában, magyarázatában (Die Sprache

2 I. 429. o.) már hajlandóbbak vagyunk Wundtnak igazat adni. E magyarázat a magán- és mássalhangzók physiológiai különbségeire támaszkodik. Nagyon éleselméjű megkülönböztetés, hogy a visszaható hasonításnál a tudatban előbb jelentkező hangösszképzetben a hang ejtésképzete lesz az uralkodó, nem pedig az acustikai hangszínezet képzete, míg a progressiv hasonításnál a már kiejtett hang acustikai színezete lesz az uralkodó és továbbható érzet, a végbement ejtés (articulatio) érzetének utóhatása pedig kisebb lesz. Már nem is tisztán psychikai, hanem psychophysikai magyarázat ez. 52.. Gombocz Zoltán (Nyőr. 31. 544.) e helyet talán nem egészen helyesen fogta föl. Szerinte Wundt így okoskodnék: «Az előreható érintkező hatásnál a megelőző hangképzés mozgás érzetén kívül az épen kiejtett hangok acustikai hatása is szerepel». Sőt Wundt szerint ez utóbbi sokkal erősebben szerepel, mint az előbbi: «...bei den progressiven Erscheinungen. Hier wirkt mehr, als die vorangegangene Artikulationsempfindung des Lautes, dieser selbst als unmittelbarer akustischer Eindruck». A hátraható illeszkedésnél — folytatja Gombocz Wundt után — csak a tudatba tóduló mozgásérzet működik.» Ezt így Wundt nem állítja, legalább műve második kiadásá-