Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut regressivitásának psychophysikai megokolása

a hol a szerző már kétségtelenül otthonosabb : a nyelv életének psychophysikai vizsgálatára». «Psycbophysische Theorie der Lautinduktion» czimű fejezetének (Die Sprache

2 L 422. o.) vannak egyes, semmikép el nem fogadható állításai, a miről könnyen meggyőződhetni. Általános nézetei szépen hangzanak ugyan, de ha az ember egyes esetekre alkalmazza, kénytelen belátni, hogy nem állják meg helyüket. Nem tudom, minő tények lebeghettek Wundt szeme előtt, midőn a hasonulások általános psyehophysikai okait megállapította, de az bizonyos, hogy azok a magánhangzók hasonulásaira semmiképen sem állanak. 50. Máskülönben nagyon is igaza van Wundtnak abban (Die Sprache

2 I. 422. o.) «dass ein im Fluss der Rede auftretender Sprachlaut einem doppelten psychischen Einfluss ausgesetzt ist : einerseits der Wirkung, welche die nachfolgenden, teilweise selbst schon in sprachlicher Form im Bewusstsein anklingenden Vorstellungen auf ihn ausüben, anderseits aber auch der Nachwirkung, die von dem gesprochenen Wort im Bewusststein zurückgeblieben ist». Gombocz Zoltán fölhívta figyelmünket e szavak rendkívüli fontosságára. (Nyőr 31., 543., 544. o.) «Welcher dieser beiden Einflüsse überwiegt — folytatja Wundt — oder ob beide in gewissem Grade sich mischen, das hängt natürlich von besonderen Bedingungen individueller oder genereller Art ab.

» Lássuk most ezeket a föltételeket, melyektől tehát függ az, hogy melyik hangképzet hasonítja magához a másikat, vagyis, hogy pro- vagy regressiv lesz-e a hasonítás. Az általános föltételek közt, melyek az assimilatió irányát meghatározzák, eldöntik, ott látjuk megint az általános n é p f aj i és kulturális tényezőket; «Denn ein solcher fast zum Gegensatze sich zuspitzender Unterschied lässt sich doch kaum anders als aus einer verschiedenen psychischen Anlage begreifen». (Die Sprache

2 I. 423. o.) A figyelmes olvasó észreveszi e szavak óvatos szerkezetét. Semmi határozottság nincs benne. Wundt sem bízik szavai igazában, mert ép ezt a kétféle irányt nem annyira az egyes népek különböző lelki vonásai (verschiedene psychische Anlagen), mint inkább nyelvi tényezők döntik el. Csak az a csodálatos, hogy Wundt ily ingatag föltevésre aztán tovább épít, belekeveredvén újra meg újra a német tudósok annyira nem komoly és önhízelgő Böthlingk-féle nézetébe. «Wo die regressive Assimilation vorherrscht, wie bei den Indogermanen, da wird man annehmen müssen, dass die Gedankenbewegung vorzugsweise vorwärts, den kommenden Vorstellungen zugewandt sei.» A képzetek és gondolatok előresietése általános emberi, nemcsak az indogermánok lelki sajátsága; az ebbeli különbségek pedig teljesen egyéniek, úgyhogy erre valamely általános nyelvi vonást vagy jelenséget alapítani, azzal ezeket megokolni nem lehet. Aztán nem lehet megokolni valamit ilyen határozatlan, bizony-