Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

38. Az umlaut történeti fejlődése szempontjából fontos lehet ezen megkülönböztető fölosztás, de nagyon könnyen arra a téves fölfogásra adhatna alkalmat, mintha a 'Flexionsumlaut' ugró hangváltozás volna, mi ellen Paul nagyon tiltakozott. (1. 29. §.) Leffier nagy érdeme, hogy a germ, e > i hangváltozásról kimutatta assimilatió ill. i-n miaut voltát, s igy e jelenséget is az umlaut körébe sorozta. Lásd : Leffier L. Fr. «Biclrag tili läran om i-umljudet (Nordisk Tidskrift for Filologi og Paed. Ny raekke II. 1874.) 288. old.; és Borriès Emil: «Das erste Stadium des i-Umlauts im Germanischen» (1887 Strassb.) 15. és 16. old. Ö, Leffier volt az, aki egyúttal rámutatott az ind. sg. praes 1. sz.-ben lévő e > i változásra mint u-u m lantra. Ebben Paul eleinte ellene mondott, nevezetesen az ófn gibu (sg. praes. 1.) umlautját a sg 2. 3. sz.-ből analógia útján magyarázta (P. Br. B. IV. 79.) de utóbb ugyan e folyóirat 12. köt-ben (548. o.) már elismeri umlautnak. Különben a német tudósok ezen e > i változást az erős igék praes. sg.-ban sokáig nem mondják nyiltan umlautnak. így sem Braune ófn gramm.

2-jában, sem Sievers angolszász gr

3-jában. De az újabbak (Sütterlin, Gcdlée—Lochner) már egészen nyiltan i-, ill. 'w-umlaut'nak mondják e változást. 39. Az északi grammatikának a hetvenes évek óta egyik legkiválóbb képviselője Kock és Bugge mellett kétségkívül Noreen. 0 maga figyelmeztet óizland nyelvtana harmadik kiadásának előszavában (Altisländische und Altnorvegische Grammatik

3 Halle, 1903.) az umlautot illető újabb fölfogására s az erről szóló fejezet teljesen átdolgozott voltára. «Von arbeiten die mir bei dieser revision förderlich gewesen sind, mögen besonders hervorgehoben werden: für die allgemeine grammatik die wichtige abhandlung 0. v. Friesens «Till den nordiska spraJchistorien», Uppsala, 1901, welche mir zu einer durchgreifenden Umarbeitung der umlautslehre anlass gegeben hat.» Könyvének 58. §-ban minden magánhangzóváltozást, melyet egy szomszédos hang (akár magán-, akár mássalhangzó) magához hasonító erejével előidéz, umlautnak nevez : «Mit umlaut bezeichnet man im allgemeinen eine Verschiebung des Vokalsystems, die durch den assimilierenden einlluss benachbarter laute hervorgerufen wird». Ezen kevésjegyű és igen tágkörű meghatározás szerint aztán megkülönböztet regressiv és progressiv umlautot ; mert az áthasonító, inducáló hang állhat szerinte akár az inducált előtt is. Lehet az umlaut palatalisálás és labialisálás, a szerint, a mint az inducálóhang palatalis vagy labialis. Az előbbi csoporthoz sorozza az j~> és a palatcd-umlautot ; az utóbbihoz, a labialisáláshoz veszi az u-, ív- és labial-umlautot. Szorosanvett palatal- vagy labialumlaut nála ugyanis az, a. hol az inducáló hangok oly tiszta palatalis vagy labialis mássalhangzók, melyek eredetileg is mássalhangzók voltak és magán-