Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
előbbre vitte ez esztendőben Scherer kiváló műve. Ő már nem elégedett meg az umlaut egyes tényeinek megállapításával. Kiindulván Scheichernél már világosan kifejezett assimilatió voltából, kutatta, miképen lehetséges, hogy egy, sőt több mássalhangzón keresztül is magához hasonltja az inducáló hang a tővocálist. Ennek magyarázatául állította föl híres m o u i 11 i e r u n g-elméletét. (« Zur Geschichte der deutschen Sprache. 2 72. old.») «Der Umlaut eines Vocales hängt von der Beschaffenheit der ihm folgenden Consonanten ab.» Scherer szerint ugyanis a két vocalis közötti consonans hasonul először az inducáló hanghoz ; az i (j) előtt először ez a consonans palatalisalódik a franczia mouillierung módja szerint. Ezen jelenségek lényegét ő epenthesisben látta, «. ... indem das j nicht bloss nach, sondern auch vor klingt. Franz. campagne wird kapajnj gesprochen». «Auch die germanische Ursprache liess vereinzelt solche Epenthese zu. Um nur wenige Wörter von bekannter Verwandschaft zu nennen : goth. aiJcan Grundf. agja-, hails Grundf. kalja». Aehnliche Epenthese des u tritt mehr vereinzelt auf . . . goth. bisauljan , bisaulnan von "bisalvjan / bisalvnan. Der germanise Ii e Umlaut ist ursprünglich derselbe Vorgang . . . Das bezeugen ausdrücklich die ahd Schreibungen : airin, aigi , aïlliu, suinta, zuinta, troistest, guita, seoina ». — Látható tehát, Scherer az umlautot epenthesisnek tartja, a minő szerinte a franczia mouillierung is. Őszintén megvallom, engem Scherer e magyarázata ki nem elégít. Mindamellett tudom értékelni e magyarázat óriási fontosságát. Először viszi bele teljes erővel és tudatossággal a phonetikai gondolkozásmódot a történeti grammatikába; az umlautot, miként a többi hangváltozásokat, hangphvsiologice törekszik megérteni, fölfogni s ez alapon magyarázni. Brücke Ernő : ( Grundzüge der Physiologie und Systematik der Sprachlaute. 1856.) phonétikai rendszere alapján állott. H. Paul (Grundriss I. 118.) szerint: «Vor allem wichtig war es, dass Scherer den ersten Versuch machte die Lautphysiologie Brückes systematisch auf die germanische Lautlehre anzuwenden». Scher er után az umlaut kérdése is mindinkább phonétikai probléma lesz. És mint ilyent tárgyalja alig néhány évvel később Sievers Ede is (Verhandlungen der achtundzwanzigsten Versammlung deutscher Philologen und Schulmänner in Leipzig . 1872. 189. s köv. o.) És itt mielőtt még tovább mennék, legyen szabad megint rámutatnom egy hagyományos hibára, tévedésre, a mely tudományos értekezésekben és nagyobb munkákban is folyton kísért. Akárhányszor olvashatni ugyanis, hogy Scherer és Sievers egészen egyformán magyarázták az umlaut-jelenségeket. (így P. Br. S. Beitr. XIV. 478.) Ez téves. Maga Sievers tiltakozik ellene. A tévedésre az adott okot, hogy Sievers is, Scherer is m o u i 1lierung-gal, jésítéssel magyarázza; azonban mouillierung-on
