Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

a testi vágyakkal való közösségből, mint valami börtönből, a bölcseség megszeretése által kiszabadítjuk a lelket, egyúttal pedig a testet is a szenvedélyek urává teszszük. A gyomornak megadjuk ugyan a szükségeseket, persze nem a legízletesebb ételeket, miként azok teszik, a kik asztaldiszítők és szakácsok után szaglásznak és szárazföldet, tengert átkutatnak értök, hogy mint valami zsarnoki uraságnak lerójják adójokat. Szánalomra méltó teremtések biz' ők e miatt az elfoglaltságuk miatt, mert semmivel sem szenvednek elviselhetőbbet, mint a kik (a néphit szerint) arra vannak kárhoztatva a Hadésban, hogy gyapjút gyarassanak tűz számára, vagy vizet hordjanak rostában s vizet töltögessenek lyukas hordóba véget nem érő munkával.

1 A hajnak szükségen túl való gondozása Diogenés mondása szerint vagy szerencsétlen, vagy jogtalankodó emberek sajátsága. Azért csak kimondom: ha a ti korotokban valamelyik ember piperkőcz, vagy csak olyan hírű is, az illetőt fajtalan vagy más ember családi élete körül ólálkodónak ítélem. Mit is érdekli a bölcs embert, akár uszályos és fényes ruhában van, akár valami silányabbfélében: csak ne legyen hiányos a ruhája a hideg vagy a meleg elleni védekezés végett ! Ugyanúgy más dolgokban sem kell a szükségen fölül gondoskodni, sem a testet jobban gondozni, mint a mennyire hasznos a léleknek. Nem kevésbbé szégyenletes egy nevéhez méltó férfiúra, ha piperkőcz és saját testébe szerelmes, mint ha valamely más nemtelen betegségben sínlődik. Hisz minden gondját arra fordítani, hogy a test a lehető legcsinosabb legyen: önmagát nem ismerő emberre vall, olyanra, a ki nem érti ama bölcs mondást, mely szerint nem a látható külső teszi az embert, hanem szükségünk van valami felsőbb bölcseségre, a melynek segélyével bármelyikünk magaismerővé lesz. Már pedig a homályos elméjűeknek ez lehetetlenebb dolog, mint a csepegős szeműnek a napbanézés. A lélek tisztántartása, hogy hímezés nélkül és kereken kimondjam, nem egyéb, mint az érzéki élvezetek megvetése, s abban áll, hogy szemünket ne legeltessük szemfényvesztők illetlen mutatványain vagy olyan testi formákon, a melyek érzéki ingert bocsátanak belénk, valamint abban, hogy fülünkön lélekrontó dallamokat be ne ereszszünk. Azok a szenvedélyek ugyanis, a melyek nemtelen és alacsony lélek szülöttei, a zeneművészetnek ebből a fajtájából szoktak sarjadzani. Azért másfajta, még pedig jobb, azaz jobbra vezető zenét kell keresnünk, olyat, a minőt a szent dalok költője, Dávid is mívelt s melylyel hír szerint királyát (Sault) az őrjöngésből lábra állította.

2 Pythagorásról szintén mondják,

3 hogy egyszer részeg mulatókra bukkanva, meg1 Czélzás a pogány néphitnek alvilági elkárhozottaira. - Sámuel könyve 16, 14—23. 3 Plutarkhos, Isis és Osiris 81.