Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

VIII. De, visszatérve kiindulásunkra, azt már kezdetben mondtam, hogy nem kell mindent egyformán elfogadni, hanem csak azt, a mi hasznos. Csúnya is, ha az ételek közöl az ártalmasakat visszautasítjuk, míg azokra a tanulmányokra, melyek lelkünk táplálására szolgálnak, semmi tekintettel nem vagyunk, hanem záporpatak módjára rohanunk neki mindennek, magunkkal vonszolva, a mi csak utunkba esik. Mi értelme is volna annak, ha épen mi maradnánk el még afféle kézművesek mögött is dolgaink okos intézésében, mikor a hajós sem bízza csónakját vakmerően a szelekre, hanem a kikötő felé irányítja; valamint az ijász is czél felé lő, sőt az érczművesek és építők is bizonyos czélra törekszenek ? Lehetetlen ugyanis, hogy a mesteremberek munkájának legyen, az ember életének meg ne legyen olyan czélja, melyet mind szóban, mind tettben szem előtt kell tartania, hacsak nem akar az oktalan állatokkal egyenlő lenni. Vagy talán fenékteherrel meg nem rakott hajók módjára vaktában hányódnánk ide-oda az életben, mikor még az ész sem ül a lélek kormánvrúdjánál ? Ellenkezőleg, úgy áll a dolog (vagyis ép úgy határozott életczélunk van, a melynek elérése végett gyakorlatra van szükégünk),. mint a testgyakorlatban, v. ha tetszik, a zenetanulásban: bizony szükséges a gyakorlat, ha koszorúra vágyunk, s nem lesz ember, a ki birkózásra s teljes eröt kívánó viadalra vállalkozott, hogy hárfán avagy fuvolán gyakorolja magát. Természetes, hogy Polydamas

1 sem ezekben gyakorolta magát, hanem rohanó kocsikat tartóztatott fel a verseny előtt, — így edzette meg erejét. Ép úgy Milónt

2 sem mozdíthatták el a simára bekent pajzsról (= úgy ült rajta, mintha ráöntötték volna), hanem bár reá törtek, nem kevésbbé ellenállt, mint az ólommal egyberaggatott szobrok. Egy szóval gyakorlat volt az előkészületök a küzdelmekre. Míg ha akár phrygiai Marsyasnak, akár Olymposnak

3 zenedarabjain erőlködtek volna, elhanyagolva a küzdőhomokot s a testgyakorlást, vájjon elérték volna-e a koszorút és hírnevet s kikerülték volna-e, hogy (ügyetlen) testök nevetség tárgya ne legyen ? Ellenben Timotheos fuvolás meg nem járt ám a palaestrába, hogy cserben hagyja az énekiskolát. Ha ezt teszi, soha a világ első énekművészévé nem vált volna ; hisz annyira vitte, hogy tüzes és szenvedélyes (phrygiai) énekével tűzbe hozta hallgatói szivét, viszont, ha úgy akarta, lágy (dór) dallamával megnyugtatta, lecsendesítette. Egy ízben a sátrában mulató Nagy Sándort úgy feltüzelte, hogy ez hadi 1 Pausanias beszél (Períeg. VI, 5.) Polydamas thrák atklétáról, a ki az olympiai versenyjátékra való előkészületül ily erőpróbákat végzett. 2 Krotóni Milónról Ciceró is megemlékezik De senectute-jában, mint marhát elbíró erejű athlétáról ; itteni esetét Pausanias mondja el VI, 14. Milón élt 580 körül Kr. e. 3 A búros hangszerek s hozzávaló zenedarabok feltalálói.