Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

lika után a modernismus a legáltalánosabb érdeklődés homlokterébe került. Ügyszólván minden folyóirat, újság erről írt s a tudományos munkák egész sora jelent meg. Ekkor tűnt ki csak igazán, mily nagyfontosságú kérdésről van itt szó s a veszedelmes kór mily széles rétegekben mételyezte már meg a lelkeket, következőleg mennyire szükséges és megokolt volt Róma állásfoglalása, hogy a baj továbbterjedésének a lehetőség szerint eleje vétessék. E mellett újra bebizonyosodott, hogy daczára minden hányaveti, fölényes hangnak, a melylyel bizonyos oldalról a vallási kérdést mint a modern emberiségre nézve értéktelen, mert idejét múlta kérdést kezelték, a vallási probléma ma is eminenter érdekli az embereket, sőt a lelkek mélyén, sokszor más sisak alatt vívott küzdelmek hátterében, tulajdonképen ez dolgozik s lázas érdeklődést tud kelteni a mi modern korunkban is. A modernismus fő képviselői — sajnos — nem látták be tévedésöket a pápai szózat daczára sem, nagyobb részük legalább nem. Nem nyugodtak tehát bele a kárhoztató ítéletbe, hanem ellenkezőleg igazolni iparkodtak tanaikat s ezt az igazolást szolgáló, tanaikat tovább fejlesztő írásaik egymást érték. Az a sajnálatos félreértés pedig, mely a modernismus lényege s ezzel kapcsolatban az Egyháznak vele szemben való állásfoglalása felől a művelt nagyközönség széles rétegeiben el volt terjedve, nyilvános állásfoglalásra késztette sűrű egymásutánban a szellemi életnek olyan vezéregyéniségeit,

1 a kik nagy képzettségök mellett is igazi szakértelem híján, csak általános kulturális szempontból szólhattak e tárgyhoz. Természetes, hogy ilyen körülmények között a katholikus hittudósok sem maradhattak némák. Theologusainkra gyönyörű hivatás várt : az Egyház álláspontját a tudomány apparatusával körülbástyázni, s így a kath. igazságot megvédelmezni, igazolni, a félreértéseket eloszlatni, az igazságot szerető jóindulatú lelkekkel az új helyzetet megértetni. Örömmel állapítjuk meg, hogy e magasztos feladat teljesítéséből hittudósaink bőven kivették részöket.

2 1 V. ö. Dr. Philipp Kneib : Wesen und Bedeutung der Encyklika gegen den Modernismus. Mainz, 1908. 1. 'J. 1. 2 Az idevágó gazdag katholikus irodalomból hadd említsük csak meg itt név szerint azokat a szerzőket s azokat az önálló munkákat s a különböző folyóiratokban megjelent tanulmányokat, a melyeket e dolgozatnál fölhasználtunk. Ezek : Prohászka Ottokár dr. : Modern Katholicizmus. Budapest, 1907. Prohászka Ottokár dr. beszéde a VIII. kath. nagygyűlésen, megjelent az «Alkotmány» napilap XIII. évfolyamának 221. számában, 1908. szept. 15-én. — Dudek János dr.: A modernizmus és a katholicizmus. Budapest, 1908. — Rott Nándor dr. : X. Pius pápa a «modernisták» ellen. Katholikus Szemle, 1907. 997. skv. 11. — Dr. Adalbertus Breznay : Castigatio modernismi seu modernismus statera sanctuarii expensus. Hittudományi Folyóirat, XIX. évfoly. I. füzet, (1908.) 437. skv. 11. — Szeghy Ernő dr. : Xéhány szó a modernizmusról. Katholikus Szemle. 1908. 241. skv. 11. — Wiedermann Károly dr. : A moder11*