Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

vedelemmel folyt a csetepaté, a mikor a sokszor provokált Róma mégmindig csendben maradt és figyelt. Egy-két óvó, figyelmeztető szó elhangzott, egy csomó könyv az indexre került, egyéb dolog hivatalos részről és hivatalosan nem igen történt. Hosszú türelmes várás, komoly megfontolás és lelkiismeretes latolgatás után, az elhamarkodás vádjának így egyszersmindenkorra elejét véve, az Egyház végre indíttatva érezte magát arra, hogy a gondjaira bízott isteni igazságoknak, a depositum fidei-nek védelmére határozottan, félreérthetetlen módon, erélyesen, de egyúttal méltóságteljes formában sorompóba lépjen. A katholikus hit tisztaságát, épségét fenyegető s kath. theologusoktól terjesztett tévedések mint valami mérges kelevény odáig érlelődtek, hogy orvosi beavatkozás immáron helyén való, sőt parancsolóan szükséges is volt. így jelent meg 1907 júL 3-áról keltezve a híres Lamentcibili decretum, majd pedig ugyanazon év szeptember 8-án X. Pius pápának Pciscendi dominiez gregis kezdetű encyklikája. Az előbbi az egyik római congregatiónak, a szentofficium congregatiójának decretuma — Sacrae romanae et universalis Jnquisitionis decretum — s 65 pontba foglalva kárhoztatja azokat a tévedéseket, melyek a kath. hitet ma leginkább fenyegetik. Különösebb ok nélkül, inkább csak IX. Pius Syllabus-ához való külső és szerkezeti hasonlóság miatt ezt a decretumot igen gyakran új syllabusnak is mondják.

1 A Pciscendi ellenben a pápának, a kereszténység legfőbb tanítójának személyes állásfoglalása a modernismus ellen. Van benne néhány óvóintézkedés is ez új s egyre fenyegetőbb veszedelem ellen, de ez a rendelkező rész az encyklika kisebb része, a nagyobb s minden tekintetben fontosabb rész a szentatya elvi szembehelyezkedése a modernismussal, a mely szembehelyezkedés az őszinte katholikusokra nézve ebben a sokat vitatott kérdésben tiszta és végleges helyzetet teremtett. Roma locuta, causa finita. A szentszéknek eme föllépésével lett a modernismus igazában általános megvitatás tárgya. Addig jobbadán a kathedrákon hirdették s szakmunkákban és folyóiratokban feszegették, szóval jóformán csak a szakemberek foglalkoztak vele, a laikusok nem igen értették, micsoda óriási nagy fontosságú kérdések körül folyik itt a nem egyszer szenvedelmes vita. A Lamentabili decretum, de még inkább a Pascendi encyk1 Dudek erről a Lamentabili decretumról így ír : «Az okiratot a szent-officium kongregációja bocsátotta ki. Tekintélye a decretumnak tehát nagy, de nem csalatkozhatatlan, miután ilyen tekintély csak az «ex cathedra» tanító pápát, vagy az egyetemes zsinatot illeti meg. Az ilyen határozatokat, mint a theologusok mondják, «fide ecclesiastica» kell fogadni, míg a dogmákat «fide divina et catholica» hisszük. Ez a kongregáció, melynek különben elnöke maga a pápa, a hit tisztasága felett őrködik s a fölmerülő hitbeli kérdésekben hoz határozatokat». V. ö. Dudek János dr. : A modernismus és a katholicizmus. Budapest, 1908. 11. 1.