Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Kezdetben, míg a pannonhalmi iskola ügyein kívül más dolgok is megbeszélés tárgyai voltak, évenkint 7—8 tanulmányi ülést is tartottak. Lassanként a mellékes ügyek elmaradtak s 1856 márczius havától kezdve — egy eset kivételével, mikor a könyvtáros is megjelent az értekezleten — már csak a tanári kar és, mint a növendékek nevelésének egyik irányítója, a perjel szokott a gyűléseken megjelenni, 1867-től kezdve meg már alig foglalkoztak mással, mint iskolai ügyekkel s így, noha még évtizedeken át tanulmányi ülés néven emlegették őket, igazában már tanári értekezletté alakultak át. Számuk 1859—1872 közt többnyire 6, 1872—1886 közt, néhány eltérő esetet nem számítva, 5, 1886-tól kezdve pedig 3. A tanári testület tagjaitól régen is megvárták, hogy az értekezleteken jelen legyenek. Nem új állapotot létesített, a régit akarta biztosítani az 1893 augusztus 30-i értekezlet, midőn kimondotta, hogy az intézet tanárai csak engedélylyel maradhatnak el az értekezletekről.

1 Főleg pedig az évzáró értekezletek kellő látogatottságát akarták biztosítani s azért az 1903 június 26-i ülésen kimondották, hogy az ezen való megjelenést minden tanár szoros kötelességének tartsa s róla csak az igazgató határozott engedélyével lehet távol maradni.

2 A tanári értekezleteken az elnöki tisztet 1849-ig mindig az igazgató vitte. 1849 január 20-án történt legelőször, hogy Rimely főapát -^elnökölt. Három éven át (1849—1852) négy ízben ült még az elnöki székben, de azután egész főapátsága alatt még csak egyszer (1856 január 13-án). Kruesz Krizosztom főapátsága alatt — az 1871—1872-i iskolai évet nem számítva — nem volt év, melyben több-kevesebbszer meg ne jelent volna az értekezleteken. Vaszary Kolos főapáttól kezdve pedig a tanári értekezletek jórészt a főapátok elnöklete alatt folynak le. Az értekezletek jegyzője jó sokáig a tanári kar legfiatalabb tagja volt. Régebben nincs is rá eset, hogy valaki megtartotta volna a jegyzőséget, ha nálánál fiatalabb tanár került a főiskolára. Csak Fehér Ipoly, ki 1864 szeptember 26-án vette át a jegyzőséget, tett kivételt s megmaradt jegyzőnek akkor is, mikor nálánál fiatalabb tanár került az intézethez. Az ő távozása után nem tértek vissza a régi rendhez, hanem az 1868—1869. iskolai év elején maga a főapát nevezett ki új jegyzőt.

3 Ez a gyakorlat 1880-ig maradt meg. Ettől kezdve gyors egymásutánban változtak a jegyzők, a tanári kar fiataljai, kik puszta igazgatói fölhívásra végezték a jegyzői teendőket addig, míg önként meg nem váltak tőle. Az 1893 augusztus 30-i értekezleten a jegyző lemondván, kérdéssé vált, ki legyen jegyző. Fehér Ipoly főapát kijelentette, hogy ő a jegyzőséget megtisztelésnek kívánja tekinteni, nem pedig oly megbízásnak, mely, mivel 1 Jk. III. 4. 1. 2 jk. m. 85. i. 3 jk. i. 179. i.