Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

ezen annyi módosítás történt, hogy a noviciatusból kikerült növendékeknél, míg haladók lesznek, az énekórák száma 2 is lehet.

1 A hittanhallgatókra ép úgy kőtelező volt az énektanulás, mint a többi növendékre. Noha 1841-ben ezekre faeultativvá akarták tenni az éneket, hogy az órákra az menjen, a ki akar, a gyakorlatban a régi rend maradt meg. Az 1873 január 9-i tanári értekezleten kérték a főapátot, hogy a III—IV. évesek minden szombaton d. u. Va 2—2-ig a choralis énekben, az I—II. évesek pedig vasárnap 11—12-ig és szerdán 4—5-ig a figurális énekben nyerjenek oktatást.

2 A főapát a végleges döntést attól tette függővé, fog-e eredmény mutatkozni.

3 Mivel pedig a növendékek szívesen mentek énekre és majdnem minden ünnepen énekes, zenés misét lehetett tartani, a főapát a kérelmet rendeletté emelte.

4 1885 augusztus 31-én kimondatván, hogy a növendékek valamennyien kötelesek a vasárnapi utolsó mise után 1 órán át choralis és figurális éneket tanulni, a III—IV. évesek szombat délutáni énektanulása elmaradt. Az 1891-i értekezlet ezt az intézkedést újra megerősítette. Épen ezen évtizedekben a növendékek a rendes órákon kívül is szívesen gyakorolták magukat az énekben s egész kis ének-kör alakult, melynek tagjai díjat is fizettek, hogy újabb és újabb énekdarabokat lehessen szerezni. A nőttön-növő munka azonban, mely miatt a növendékek a kötelező énekórák alól is iparkodtak kibújni, az ének-kör működését is mind jobban bénította; 1893-tól már csak tengett, majd hamarosan meg is szűnt. Az ének mellett a zene parancs nélkül is kedves szórakozása volt a növendékségnek. A régebbi időkben sok kiváló zenésze volt a Rendnek, kik nemcsak művelői, de oktatói is voltak ennek a humánum kialakulására mindenkor fontosnak tartott ismeretnek. Az, a mit 1831— 1842 közt nem egyszer ajánlottak, hogy külön zeneterem, zenetanító legyen, egészben véve nem valósult ugyan meg, de a könyvtár alépítményében levő zeneteremben nem egyszer hangzott föl a növendékpapság zenekarának játéka. S a szórakozás mellett arra is volt gondja az ifjak zenekarának, hogy az istentisztelet ünnepiességét emelje. 1895-től a zenekedvelő és értő noviciusmester, Mórocz Emilián buzdítása, vezetése mellett fölújult az érdeklődés és sok rendtag mint növendék tanulta meg a zenét, főleg a vonós hangszereken való játszást. Azok számára, kik több-kevesebb zeneismerettel jönnek a Rendbe, megvan a mód, hogy akár vonós hangszereken, akár harmoniumon vagy zongorán gyakorolhassák magukat. A rajz a régebbi időben, mikor a bölcseleti tanfolyam tárgyai közt 1 Jk. II. 189. 1. 2 jk. 11. 11. 1. 3 u. 0. 13. 1. 4 u. o. 16—17. 1L