Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

nek. A király — az 1398. évi oklevél szerint — elvárta, hogy a pannonhalmi szerzetesek nemcsak az istendicséretben lesznek serények, gyakorlottak, hanem a fegyverforgatásban is, hogy ellen tudjanak állni a hitetlenek támadásának. Ily körülmények közt történt, hogy Favus pannonhalmi apát még Szigliget várát is fölépíttette a Balaton partján 1260 körül, mely aztán anynyira megnyerte IV. Béla tetszését, hogy királyi őrséget helyezett beléje. Néhány évtized múlva hasonló sorsa lett a tatárjáráskor már szereplő, kitűnő helyen, a Balatonból kiemelkedő hegyen épült tihanyi várnak is, mely a XIII. század vége óta 1392-ig állott királyi várnagyok parancsnoksága alatt. A XIV. századi pannonhalmi várnagyok általában kiváló katonák voltak. A leghíresebb és a legszebb karriert csináló várnagy Köcski Sándor volt, aki a várnagysága elfoglalását követő évben, 1319-ben Zalafőnél leverte oligarcha rokonát, Kőszegi Andrást, amivel Károly Róbertnak igen nagy szolgálatot tett. Ennek jutalmául 1325-ben az ország egyik legmagasabb méltóságába, az országbírói székbe került. A XIV. század elején Pankota, a vége felé pedig Pécsvárad is erődítette monostorát. Az utóbbinak nemcsak várnagyáról hallunk, hanem arról is, hogy tömlöcét 1398-ban az állami hatóságok is használták. A kegyurakkal és a püspökökkel való kapcsolat A kegyurakkal való kapcsolat lényegében olyan volt, amilyennek azt az előző korszakban láttuk. A királyok igyekeztek megfelelni patrónusi föladataiknak. Említettük, hogy IV. Béla miként szervezte újjá a tatárok által tönkre tett Kolozsmonostort. Károly Róbert Kapornak védelmét 1323-ban hahóti Miklós királyi apródra ruházta, felesége, Erzsébet királyné pedig Bakonybélt vette különleges pártfogásába s közvetlen védelmével rokonát, Tamás erdélyi vajdát bízta meg. Bár IV. Béla is, Károly Róbert is mint király magát az összes magyar egyházi intézmény patrónusának és irányítójának tartotta — azzal a magánkegyurak jogait és kötelességeit nem akarta érinteni. Ez látható Mária királyné 1386. évi okleveléből is, melyben az 1385-ben általa prezentált koppánymonostori apát kinevezését semmisnek jelentette ki, mert megtudta, hogy ott nem ő, a király, hanem Szakállosi Péter a kegyúr, s így a prezentálás joga azt illeti. A kegyurak azonban nemcsak az apáti székek betöltésénél igyekeztek érvényesíteni befolyásukat, hanem monostoruk 586