Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

anyagi javainak kezelésénél is. Ez történt Zselizszentjakabon, ahol az apát és a kegyúr egyetértve adományozott 1282-ben és adott el 1299-ben egy monostori birtokot. Nagy Lajos viszont olyan címen érvénytelenítette 1358-ban Pannonhalma, 1362ben Bakonybél és 1382-ben Tihany hátrányos szerződéseit, hogy hiányzott náluk a király mint kegyúr hozzájárulása. Az országbíró szintén azért semmisítette meg 1349-ben a rudinai apátság egyik adományozását, mert nem kérték ki a kegyurak beleegyezését. Ezzel szemben viszont arra is nem egy eset volt, hogy az elszegényedett vagy folyton többre vágyó kegyurak apátságaikat törekedtek kihasználni s azoknak nem védői és támogatói, hanem ellenségei lettek. Ilyenek voltak azok, akik Almásmonostorból 1238-ban a bencéseket, majd a helyüket elfoglaló premontreieket, s akik 1303-ban a siklósi Szent-Trinitás szerzeteseit űzték el. 1380-ban a rudinai apát panaszkodott, hogy a kegyurak rablók módjára fosztogatják és pusztítják a monostor birtokait. Bár nem erőszakos, mégis szomorú eset történt Csatáron is a XIII. század közepe táján. A pénzügyi zavarba jutott kegyúr, Vid mester az apátsággal egyetértve 1250 körül 27,5 márka zálogkölcsönt vett föl a monostor gyönyörűen illusztrált kétkötetes bibliájára. S amikor ez az összeg újabb kölcsönök révén 1263-ban 70 márkára emelkedett, amit Vid viszszafizetni nem tudott, a zálog a kölcsönadó Farkas vasvári zsidóé lett, aki azt külföldön hamarosan értékesítette. A XIV. század végén már mint Gebhard-biblia — a XI. századi Gebhard püspök állítólagos ajándéka — szerepelt az admonti bencés könyvtár katalógusában, ahol azóta is egyik legértékesebb kincsüknek tartják a csatári monostor egykori bibliáját. A kegyuraság anyagi vonatkozásairól nagyon tanulságos, ha nem is általánosítható képet nyújt Zselizszentjakab története. A kegyuraságot birtokló Győr-nemzetség tagjai 1309-ben a pécsi káptalan előtt kijelentették, hogy abban az évben Jakab ispán lesz apátságuk procuratora, gondnoka; ezen a címen az apátság népeitől 3 márkát szedhet, hadbaszállás esetén pedig egy szekér élelmet kívánhat tőlük. 1329-ben viszont abban állapodtak meg, hogy ha valamelyikük az apátság terhére kölcsönt akar fölvenni, azt az egész nemzetség, továbbá az apát és a konvent hozzájárulásával teheti; az apát választást a nemzetség közös jogának tekintették. A monostor népeinek és birtokainak ily mértékű igénybevételét látva nem csodálkozhatunk, hogy Tamás apát 1376-ban nagy perbe került a sok apátsági birtokot kisajátító kegyuraival s azt meg is nyerte. Az 587