Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

cés életet is tönkretették. A XVI. század első felében egymásután hagyták el a szerzetesek a pécsváradi, szenttrinitási, szekszárdi, iváni, földvári, kávai, telki, koppánymonostori apátságokat. A mohácsi csatában apátjukat vesztő bátaiak már 1526 szeptember 1-én Pannonhalmára mentették legdrágább kincsüket, a Szentvér-ereklyét; később ugyan visszavitték, de az 1539. évi támadás után — amikor a bencések végleg elhagyták otthonukat, a törökök pedig kb. 1000 foglyot hajtottak el Báta környékéről — nyoma veszett. Móré László pécsváradi apát 1531 körül a biztonságosabb Kolozsmonostorba költözött, ahol 1546-ban mint őrszerzetes működött. Kb. ugyanabban az időben néptelenedett el Zselizszentjakab, Tihany, Almádi, Bakonybél, Ják és Lébény. Somogyvár, Mágocs és Babocsa szintén csak kevéssé élte túl azokat. A század második felében kerültek sorra a zalai apátságok: Hahót, Zalavár, Kapornak, melyek ugyancsak megszűntek, illetőleg végvárakká alakultak át. Az utóbbi a zalai táj legerősebb katonai központja lett. S vajon mi lett azokkal az apátságokkal, melyeket nem ért el a török pusztítás? Az újonnan alakult erdélyi fejedelemség országgyűlésén többségre jutott protestáns rendek 1556-ban kimondották a katolikus intézmények megszüntetését, vagyonuk elkobzását. Ennek következtében fejezte be közel félezeréves életét Erdély egyik legkiválóbb kultúrcentruma, Kolozsmonostor, mely még akkor is, amikor a fejedelemség megalkotója, Fráter György bíboros birtokolta (1538—51), 1000 jobbággyal rendelkezett. A várrá fejlesztett monostor utolsó apátja Kolozsvári János volt, aki korábban a domonkos rendhez tartozott. A szerencsi monostort szintén várrá alakították át, javait pedig a fejedelem anyjának, Izabellának juttatták. v A török miatt az ország északi részein ugyancsak fönn lehetett volna tartani a bencés életet, ott viszont a teljesen soha ki nem pusztult, sőt a XVI. század közepe felé új erőre kapott kommenda-rendszer fojtotta meg azt. A régebbi (pl. az 1498. évi) törvények értelmében Ferdinánd király és az 1557-ben ülésező nagyszombati zsinaton Oláh Miklós esztergomi érsek is követelte, hogy a javadalmas apátságot élvező személyek szenteltessék pappá magukat, öltsék föl a bencés ruhát, gondoskodjanak megfelelő konvent fönntartásáról — azaz őrizzék meg apátságuk bencés jellegét. Ilyen föltétellel adományozta Ferdinánd 1547-ben Kolost, 1552-ben Széplakot, 1559-ben Szkalkát. Ám az utóbbi birtokosa, Radéczy István is pápai engedélyt kapott, hogy világi papként bírhassa kommendáját, amit váradi, majd -696