Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

egri püspök korában is megtartott. A helyes elvet tehát nem vetették el, csak nem alkalmazták a gyakorlatban, ami aztán ezen apátságok halálát okozta. Ludány a XVI. század közepén Benedek „mester" kezébe került; Széplakot 1556-ban a nagyszombati iskola, majd a jezsuiták kapták; Kolos előbb a domonkosoké, aztán szintén a jezsuitáké lett; Tapolcát, illetőleg az apátsági javadalmat 1567-ben egy asszony vette bérbe. Garamszentbenedek először csak zálogként, 1565-ben pedig véglegesen is az esztergomi káptalané lett. A pannonhalmi főmonostor élete is ellobban A mohácsi vész, különösen pedig a Dunántúl déli és nyugati részeit végig pusztító 1532. évi hadjárat után Pannonhalma is súlyos anyagi válságba jutott. A jövedelmek, főleg a somogyi tizedek elmaradása s a katonai terhek megnövekedése következtében Tolnai, hogy elzálogosított drágaságait kiválthassa, 1534ben 150, a következő évben 400 forint kölcsön fölvételére kényszerült. Ugyanezen évből való utolsó oklevelében a halni készülő s a szerzetesi családjáról gondoskodni kívánó atya intézkedését láthatjuk. Ferdinánd király engedélyével s az elérhető apátok hozzájárulásával konventjével utódjává választatta Győri Mihály bátai apátot... Ha munkája eredményét tekintette, akkor Tolnai megtört reményekkel várhatta halálát (1535). De lelkiismerete minden bizonnyal nyugodt volt, mert megtette a tőle telhetőt. Mi a magyar bencés történet legnagyobbjai közé soroljuk őt, mert az emberi nagyságot nem a siker, nem az eredmény bizonyítja és biztosítja — ami sokszor annyira független az illető személytől —, hanem a helyes út megtalálása s annak a lehető legnagyobb energiával és körültekintéssel való követése. Tolnai Máté nyugodtan állhatott nemcsak a Történelem, hanem az Úristen ítélőszéke elé is, mert ismerte Szt Pál szavait: „Nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi jutalmát fáradságához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai." (I. Kor. 3,7—9.) Pannonhalma élete azután már csak hosszú haldoklás volt. Mikor a Székesfehérvárt elfoglaló török birtokaik elpusztítása után már életüket is veszélyeztette, 1543-ban a pannonhalmi bencések is kénytelenek voltak menekülni. A közvetlen veszély elmúlása után 1547-ben visszatértek ugyan, de zavartalan szerzetesi életről többé szó sem lehetett. Bár a század közepén apá-697