Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

ten kívül és főleg a 900 éves magyar bencés irodalom kutatásával foglalkozott. Eredményeit a rendtörténet pannonhalmi köteteiben jelentette meg — Guzmics Izidor életrajzát és Czuczor Gergely költői műveit viszont monografikusán is közzétette 1884-ben, illetőleg 1899-ben. A magyar nyelvtudomány bencés kiválósága Klemm Antal volt (1883—1963), aki félszázados tanári működésének első felét a pannonhalmi főiskolán, a másodikat pedig a pécsi, majd a szegedi egyetemen fejtette ki. Tanulmányai közt legjelentősebb, amelyik a mondattan elméletét tárgyalja és a magyar történeti mondattanról készített monográfiája. A nyelvtudomány és a néprajz határterületén dolgozott Szeder Fábián (1784—1859), amikor a palócok nyelvét, múltját, szokásait kutatta. A magyar nyelv szókincsét is nagy szorgalommal gyűjtötte, de azt nem tudta nyomtatásban megjelentetni. Hasonló sorsa lett Sztachovics Rémig (1812—84) munkásságának, aki a nyugatmagyarországi németség vallásos drámáit kutatta föl szép sikerrel Gyűjtéséből azonban csak az esküvői szokások egy kötetét sikerült kiadnia. Prikkel Marián (1871—1825) a magyarság táncait ismertette. A földrajz terén legnagyobb jártassággal és irodalmi működéssel Kalmár Gusztáv rendelkezett (1892—1946), aki élvezetes stílusban és népszerűen írta meg a négy világrész, aztán Európa, majd Magyarország földjét és népeit ismertető köteteit. Szívesen olvasták geopolitikai tanulmányait és a Magyar geopolitika c. könyvét is. A történetírók népes táborából — az időrendet tekintve— elsőnek Czinár Mórt kell megemlítenünk, aki Fuxhoffer magyar Monasterologiáját, annak főleg I. kötetét átdolgozta s bővített és javított kiadásban tette közzé 1858-ban és 1860-ban. Maár Bonifác a század 50-es éveiben az akadémiai ifjúság számára írta meg Egyetemes történet-ét. A nagyszabásúnak tervezett műnek első két kötete csupán az Ös- és az Ókort tárgyalta mélyen vallásos szellemben. Vele szemben már különféle — bécsi, budapesti, helyi — levéltárak adatai alapján foglalkozott Villányi Szaniszló (1847—98) Győr, majd Esztergom város és megye XVI.—XVIII. századi múltjával s a bencés rendtörténet számára is alapos kutatásokat végzett. A gyorsan és sokat író Füssy Tamás (1825—1903) inkább zsurnaliszta, mint tudós egyéniség volt. VII., majd IX. Pius pápaságát két, illetőleg három kötetben ismertette, majd 1887-ben az aranymisés XIII. Leó jellemrajzát készítette el. Élete végén a zalavári apátság per-911