Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

jeleként a rendtörténet keretében megírta 900 éves monostora történetét. Monumentális — 14 kötetes — rendtörténetünk megalkotását (1902—16) elsősorban Erdélyi Lászlónak és Sörös Pongrácnak, rendünk legkiválóbb historikusainak, a Magy. Tud. Akadémia tagjainak köszönhetjük. A mélyebben tekintő történész Erdélyi volt (1868—1947), aki sokat és eredményesen foglalkozott a középkori források, az oklevelek kritikájával, középkori társadalmunk problémáival. Ö írta meg rendtörténetünk — az Árpád-kori magyar kultúra ismerete szempontjából oly fontos — I., és a tihanyi apátságra vonatkozó X. kötetét; de Zalavár és Bakonybél középkori okleveleinek kritikáját is ő végezte el. Miután 1911-ben egyetemi tanár lett, figyelmét a nemzeti történetre fordította. Bár legértékesebb eredményei ott is középkori társadalmunk életére vonatkoznak (Árpád-kori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései, Az aranybulla társadalma, A magyar lovagkor társadalma és művelődése), egyetemes öszszefoglalásra is törekedett. Több formában készített szintézisei közt legjelentősebb a kétkötetes Magyar történet. Viszonylag rövid élete alatt (1873—1919) aránytalanul sokat dolgozott és írt Sörös Pongrác. Ö a problémák kutatása helyett inkább a tények regisztrálására és olvasmányos előadásra törekedett. Noha figyelme történetünk újkorának egyes jelentősebb személyei (Brodarics István, Verancsics Antal, Forgách Ferenc és Simon) felé fordult, munkássága javát mégis a bencés rendtörténet írása és szerkesztése vette igénybe. Ö írta meg a II., VIII., IX., XI., XII./B kötetet s mint szerkesztő más kötetekben is jelentős munkát végzett. Egy-egy kötet kidolgozásával Rezner Teobald, Molnár Szulpic, Németh Ambrus, Pacher Donát s a már említett Füssy Tamás is részt vett a nagy vállalkozásban. A pannohalmi kötetekben található irodalomtörténeti részeket Zoltvány Irén, a művészettörténetieket Gyulai Rudolf készítette. Németh Ambrus egyéb munkái között a győri kir. akadémia története szintén jelentős alkotás. A történetírókkal kapcsolatban megemlítjük még a múltszázadi tudományosságunk egyik legmunkásabb és legismertebb képviselőjét, Rómer Flórist (1815—89). Kezdetben inkább a természet világa érdekelte, aztán a régi kultúra emlékei ragadták meg figyelmét. Szinte az egész országot bejárta, miközben ásatásokat végeztetett, tanulmányozta és leírta a római romokat, emlékeket, a középkori templomokat, várakot, azok fölszerelését. Ismeretei mélyítése és tágítása érdekében sokszor fölke-912