Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

tartás elején aztán egy másik, a megdicsőült Krisztust ábrázoló szobrot láthatatlan kezek zsinóron a magasba húztak, ahol az a felhőket jelképező kárpitok közt a boltozat egyik nyílásában eltűnt. Krisztus megváltó halálának és dicsőséges föltámadásának misztériumát dramatizálva mélyebben élte át nemcsak a község, hanem a környék oda sereglő népe is. De Garamszentbenedek Szentvér-ereklyéje még nagyobb vonzó erőt gyakorolt a környező megyék vallásos népére. A zarándokok serege főleg pünkösdkor kereste föl az apátság templomát, hogy lerója tiszteletét a szent ereklyével szemben. Az 1483-ban fölszentelt új templom harangot kapott ,,a mi Urunk, Jézus Krisztus szentséges vére tiszteletére", a régi sekrestyét pedig Szentvér-kápolnává alakították át. Az ereklye iránt érzett tiszteletét nyilvánította ki Szilva Albertné, amikor a század végén ,,az örök üdvösség reményében s azon kegyeletnél fogva, mellyel a mi Urunk, Jézus Krisztus szentséges vére iránt viseltetik", birtokot hagyományozott a monostornak. A korábbi századok egyik leglátogatottabb búcsújáró helye, a szentjobbi apátság korunkban — ismeretlen körülmények között — elveszítette legdrágább kincsét; 1433-ban már Székesfehérvárott tisztelték. A Szt István egész jobbját — a kart és kézfejt — ábrázoló pecsétjükön azonban továbbra is őrizték annak emlékét. Egyéb bencés búcsús helyek között említést érdemel Dömölk is, mely már a XV. században különleges módon ápolta a Szűz Anya tiszteletet s híres kegyképpel rendelkezett. Ára a kor vallásossága az Eucharistia kultuszát részesítette előnyben. A kolozsmonostori leltárban is szerepeltek azok a zászlók, melyekkel kísérni szokták az Oltáriszentséget, mikor azt a pap többé-kevésbé népes körmenetben a betegekhez vitte. Ebben a tekintetben a már említett garamszentbenedeki után a bátai apátság nagy jelentőségét kell kiemelnünk. Az ország egyik leghíresebb búcsújáró helye kétségtelenül a bátai apátság volt. Ranzanus luceriai dominikánus püspök, a nápolyi király budai követe (1487—1490) szerint ,,a bátai bencés monostor nagy hírnévnek örvend ama föltűnő csoda révén, hogy a szentostyában Krisztus vére, testének kis részecskéjével együtt látható". Az ereklye tízezres tömegekben vonzotta a zarándokokat, hogy testi-lelki bajaikban, nehézségeikben segítséget nyerjenek. S a zarándokok közt az ország lakosságának minden rétege képviselve volt. Mivel Hunyadi János 1440-ben Báta közelében győzte le ellenfelét, Garai Lászlót, Hunyadi és egész családja (felesége, fiai, unokája) jótevője lett az apátságnak. Egy -662