Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

hogy a több monostort is bitorló Konrád sohasem jelent meg a káptalanokon s mindig menekült a rend és prelátusai színe elől, ,,a facie dicti ordinis et prelatorum eius". A konventek, összetétele és tisztségviselői A konventek számáról s azok összetételéről — sajnos — nagyon hiányosak ismereteink. A tatárjárás előtt működő kb. 100 apátságból korszakunk végén 65-ről van tudomásunk. A legnépesebb természetesen Pannonhalma volt, melyről IV. Béla 1260-ban azt írta, hogy „koronánk monostorai közt kiemelkedő", a már idézett pannonhalmi oklevél pedig 1398-ban mint „vezető monostor"-ról emlékezett meg, mely — Leustách nádor 1395. évi oklevele szerint — a magyar szokásjog alapján egyedül örökölh t az utódok nélkül elhaltak után. A konvent létszámát Oros apát 40 személyben állapította meg s ezenkívül voltak a laikus testvérek és a növendékek. Ehhez a 40-es létszámhoz tartotta magát István apát, amikor 1398-ban meghatározott jövedelmeket kötött le a konvent eltartására, melynek „az autentikus" — pecséttel ellátott — írások szerint nem kevesebb, mint 40 tagból kell állnia. A királyi monostorok természetszerűleg ebben a tekintetben is igyekeztek követni Pannonhalma példáját — létszámukról azonban hiányoznak a konkrét adatok. Somogyvár 1310. évi oklevelén 4 elöljárón kívül „a többi ott élő testvér"-ről történik említés. Szekszárd egyik, 1331-ből való oklevelén 5 elöljáró és „a többi testvér", egy másikon pedig, — melyet a tihanyi apátság számára állított ki 1397-ben — a perjelen, őrön, és kántoron kívül „igen sok más testvér" (ceteris fratribus quamplurimis) szerepel tanúul; Bakonybélből 1360-ban egy ügygyei kapcsolatban 3 elöljáró és 2 testvér vonult föl Pannonhalmára. A királyi monostorok konventjét általában 15—20 tagból állónak gondolhatjuk, mert legtöbbjük akkor is folytatta hiteleshelyi működését, amikor azt 10 konventtag jelenlétéhez kötötték. János tihanyi apát 1393-ban elpanaszolta Mária királynőnek, hogy végső szükségre jutott kolostorában csak kevés szerzetest tud tartani Isten szolgálatára. A magánalapítású s általában szerényebb javadalmazású konventek létszáma természetesen még kisebb volt — bár pl. Kapornak később is tudta folytatni hiteleshelyi működését. Érdekes különbség a német és a magyar viszonyok között, hogy míg a nagy és előkelő Fürstabtei-ok és Reichskloster-ok korszakunk folyamán nagyon elnéptelenedtek és szinte tönkrementek, 558