Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

azoknak méltó bencés folytatóit láthatnánk. Ennek a fejlődésnek az okait és jelenségeit a következőkben igyekszünk ismertetni. A vázolt nagy és eredményekben oly gazdag munkásságot szemlélve nem csodálkozhatunk, ha úgy látjuk, hogy abba beleadta erejét, hogy abban kimerült, belefáradt a bencés szerzetesség. De azt is gondolhatjuk, hogy évszázadokon át annyira összenőtt azzal, a jórészt az ő irányítása alatt létrejött vallási, szellemi és anyagi kultúrával, hogy amikor új eszmék és új igények jelentkeztek, nehezére esett szakítani a régivel, nem tudott elég gyorsan csatlakozni az újhoz, minek következtében a fejlődés menetében lemaradt s a gótika korában a vezetést más egyházi közösségek és kulturális intézmények ragadták magukhoz. A koraközépkorban kialakult és a javaközépkorban általánossá lett feudalizmus egysége, univerzális világnézete és életformája a XII. század óta lényeges változásnak indult. A nyugateurópai társadalom eljutott nagykorúságához, különböző jellegű egységei mindjobban törekedtek önállóságra, egyéni gondolkodásra és cselekvésre. Ez világosan szemlélhető az anyagi és szellemi kultúra legkülönbözőbb területein. Az univerzalizmussal és a kollektivizmussal szemben a partikularizmus és az individualizmus erősödik. A városiasodás társadalmi és gazdasági jelentősége A feudális kor életének legfőbb elve a tekintély, az Auctoritas volt. Ez uralkodott abban a keresztény univerzalizmusban, melynek politikai megtestesülését Nagy Károly frank és Nagy Ottó német-római császársága jelentette. Ugyanakkor kialakult a pápaság egyetemes tekintélye is, melynek legeredményesebb munkálói canterburyi Szt Ágoston, Szt Bonifác és VII. Gergely voltak. A keresztény univerzalizmus legjelentősebb megnyilatkozásait a keresztes hadjáratokban szemlélhetjük, melyeket a nyugati kereszténység közös célja érdekében a pápák szerveztek, az uralkodók vezettek. A császárság univerzális jelentőségét a pápaság politikai hatalma szüntette meg, melynek csúcspontját III. Ince pápasága mutatta. Ám a közben kialakuló nemzeti királyságok már nemzetközi vonatkozásban jelezték az individualizmus előretörését, minek során Szép Fülöp francia király a XIV. század elején a pápaság politikai vezető szerepét döntötte me?T. De nemcsak erről az oldalról támadták a pápák hatalmát, hanem egyesek 472