Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban
egyházi, vallási vonatkozásban is kétségbe vonták azok tekintélyét; a katharok és waldiak, Marsilius, Occam és Wyclif s követőik egyéni elgondolásaik szerint kívánták átalakítani az egyház szervezetét, hit- és erkölcstanát. Az ideológiai alapot főleg Occam szolgáltatta, aki a nominalizmust vallva, az egyéni megismerés jogosságát és kizárólagosságát tanította s gyökerében támadta a pápa és általában az Egyház tanítói hivatalát. Hasonlóképpen támadták a királyok abszolút tekintélyét, melynek alapján azok saját belátásuk szerint kormányozták államukat, irányították népeik életét. A XIII. században az egyházi és a világi főurak, a köznemesség is mind több és több beleszólást követelt és szerzett magának az állam ügyeinek intézésébe. S ugyanakkor, a XII. század óta kezdett kibontakozni — elsősorban Észak-Itáliában — a harmadik rend, a demokratikus szervezetű városi polgárság, mely nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági és művelődési téren is folyton jelentősebb szerepet szerzett magának s megindította a kultúra laicizálását. A társadalmi és gazdasági fejlődés során ugyanis a feudális rendszer jobbágy, illetőleg paraszt kézművesei lassanként önálló iparosokká váltak s céhekbe tömörülve a királyi és püspöki székhelyeknek — a földesurak és jobbágyaik falusi településével szemben — megadták a városi jelleget. Ez, az iparát fő-, sőt gyakran kizárólagos foglalkozásként űző társadalom már árukészletre dolgozott s ezért rászorult a mezőgazdaság termékeire. Az így lehetővé, illetőleg szükségessé vált cserét a „vásár"-t kezdetben közvetlenül és természetben bonyolították le az érdekelt felek, aztán megjelent a közvetítő kereskedelem is. Az áruk kicserélése akkor már pénz útján történt. Ezt a fejlődést erőteljesen szolgálták a keresztes hadjáratok, mert azok kapcsán megélénkült a külföldi, a távolsági kereskedelem, mely keleti árukat, luxus cikkeket hozott a nyugati piacokra. A legtöbbször római kultúrtalajra települő, illetőleg ott újjáéledő városok kifejlődése, a polgárság megerősödése, az ipar és a kereskedelem föllendülése természetszerűleg hozta magával az életmód finomodását, a kényelem növekedését, az életszínvonal emelkedését — legalább is a vezető társadalmi rétegek életében. A gótika kora nemcsak a természet és a művészet szépségeinek fokozottabb fölismerését és értékelését, hanem az élet javainak tudatosabb fölhasználását, örömeinek nagyobb fokú élvezését is jelentette. Ám a városi élet mindegyre erősödő kibontakozása mélyre ható változást hozott a falusi lakosság, a parasztság életében 473