Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

Befejezés • A múlt és jövő határán

lalkozott a szerzetesség korszerű megújításával, az „accommodata rénovatio"-val. Kívánta, hogy a szerzetesség, illetőleg az egyes rendek az eléjük tűzött célt az evangélium, a rendi szabályzat és az egészséges hagyomány alapján, azt a jelen viszonyok közé állítva s azok között törekedjenek megvalósítani. A szerzetesi élet hitből fakadó imádságos és aszketikus élet legyen, mely különböző eszközökkel ugyan, de tudatosan munkálkodjék azon, hogy Isten országát az egyének, a szerzetesek lelkében és a világban is kialakítsa és fejlessze. Természetes, hogy a zsinat csak nagy vonalakban, elvszerűen határozta meg a szerzetesség korszerű megújítását. Annak konkrét formába öntését a szerzetesek római kongregációjára, a szerzetesség vezetőire, illetőleg az egyes rendekre bízta. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések, végrehajtási utasítások csak később, 1966. október 11. óta jelentek meg. A zsinat eredményessége a szerzetesi reform tekintetében is természetszerűleg csak utólag, idők múltán bontakozik ki, mert minden elv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A szerzetesség vezetői az „Unió súperiorum generalium" keretében Rómában már dolgoznak a szerzetesi élet közös és egyetemes irány vonalainak korszerű meghatározásán. Ezen kívül az egyes rendek is — általában Rómába — összehívták egyetemes káptalanjaikat, hogy sajátos életformájukat újra fogalmazzák és konstitűcióikon elvégezzék a szükségesnek látszó változtatásokat. A bencés apátok 1967 őszén tartották első római tanácskozásaikat — az egyes kongregációk viszont külön is tárgyalták egyéni problémáikat s keresték azok legjobb megoldását. A magyar kongregáció Pannonhalmán 1969. június 30-án kezdte meg tanácskozásait, hogy a Regula, a Tradíció és a Kor követelményei alapján miként újítsa meg konstitúcióit s erősítse, fejlessze szerzetesi életét. Az élet — az egyéni és a közösségi, a fiziológiai és az erkölcsi egyaránt — folytonos megújulásban, dialektikus változásban van, „numquam in eodem statu permanet". Vannak benne elemek vagy szervek, melyek idejüket múlták, betöltötték hivatásukat, fölöslegesekké váltak, tehát elhagyhatók — másokat viszont igényel, hogy hivatásának megfelelhessen, hogy egészségesen és eredményesen működhessék. A szerzetesi, a bencés életben ez azt jelenti, hogy vannak annak olyan időtálló értékei, melyeket elvben és gyakorlatban fönn kell tartania, meg kell őriznie s vannak olyan korszerű igények és új föladatok, melyeket föl kell karolnia, melyeket be kell építenie a Rend szervezetébe, illetőleg lelkületébe. S találhatók olyan előírások és -926