Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

maskodások, illetőleg szervilizmus ellen, majd óvást emelt a zsidókkal szemben alkalmazott embertelen bánásmód miatt s nyíltan szembe szállt azok törekvéseivel, akik a Horthy-családot uralkodó dinasztiává akarták tenni. A II. világháború végén is kitartott székhelyén, ami erősen hozzájárult korai, 61. évében bekövetkezett halálához. A teológiai és a spirituális irodalom kiválóbb művelői; Guzmics Márkfi, Serédi munkássága A közép- és főiskolai s az egyetemi oktatás és a pasztoráció munkáján kívül gazdag irodalmi működést fejtettek ki korunk bencései. Annak mennyiségére jellemző, hogy rendtörténetünk 750 oldalon ismertette azt; tudományos minőségét pedig az mu­tatja, hogy az 1831-ben történt megszervezését követő egy szá­zad alatt 15 bencést választott tagjai közé a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. A következőkben természetesen csak a legkiválóbb személye­ket, illetőleg alkotásokat említjük meg, hogy ily módon ezen elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt értékes működés irányait jellemezhessük. A hittudományt művelő bencések között kiemelkedő egyéni­ség volt Mollik Tóbiás (1751—1824), aki rövid ideig a pesti egyetemen is tanított s főleg dogmatikával foglalkozott. Művei általában apologetikus célzatúak voltak — az Egyház irányí­tása alatt kialakítandó hitegységre, unióra törekedett. De ab­ban a tekintetben is kora gyermekének mutatkozott, hogy a skolasztikus formát alig használta s Szent Tamás fölfogását sem mindenben követte. A pápai csalatkozhatatlanságot és a szeplő­telen fogantatást viszont tanította. A múlt század első felének tán legnevesebb magyar teológusa volt Guzmics Izidor, aki a pesti egyetemen végezte teológiai tanulmányait, s mint bakonybéli apát halt meg 1839-ben. Há­romkötetes dogmatikáját 1828/29-ben jelentette meg s utána, 1832-ben Egyházi Tár címen hittudományi folyóiratot indított, melynek haláláig ő volt nemcsak szerkesztője, hanem legszor­galmasabb írója is. De mindez nem tudta kimeríteni bőséges energiáját. A hellén kultúra éppúgy foglalkoztatta mozgékony szellemét, mint a magyar irodalom. Szoros kapcsolatban állott kora legkiválóbb íróival, Kazinczyval, Döbrenteivel, Vörösmar­tyval, Kisfaludy Sándorral s tevékeny részt vett a Magyar Tu­dományos Akadémia megszervezésében is. -906

Next

/
Oldalképek
Tartalom