Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

ségben és minőségben álljon a rendtagok rendelkezésére. A lakások egy vagy két szobásak voltak s fölszerelésük, bútorzatuk alkalmazkodott a szerzetes-tanárok társadalmi állásához. Az anyagi ellátás tekintetében nagy problémát jelentett a költőpénz, a peculium kérdése. A világgal szoros kapcsolatba került bencések úgy érezték, hogy kisebb anyagi és szellemi szükségleteik kielégítésére bizonyos, egyénileg fölhasználható pénzösszegre is szükségük van. Am a főapátok — főleg Novák és Kovács — ezen kívánságok elől igyekeztek elzárkózni. Ezért a rendtársak úgy segítettek magukon, hogy díjazás ellenében magánórákat adtak tanulóknak, amit pedig az állami hatóságok is tilalmaztak, a tanári függetlenséggel összeegyeztethetetlennek minősítettek. Mikor a már többször említett följelentés 1839-ben emiatt is vádolta a király előtt a főapátot, Kovács Tamás egyrészt a Regulára hivatkozott, mely tiltja a magántulajdont, másrészt kijelentette, hogy honoráriumként az elmúlt 10 esztendő alatt jelentős összeget, 32 000 forintot juttatott azon érdemes és rászoruló rendtársak támogatására, akik ily irányú kéréssel hozzá fordultak. A helytartótanács egyházügyi bizottsága ezek után azt ajánlotta, hogy a főapát mindenkinek adjon bizonyos kis összeget, peculiumot egyéni szükségletei fedezésére. Bár Rimely főapát megvalósította ezt a rendelkezést, annak nyomában újabb igények jelentkeztek. A soproni rendtagok 1850-ben azt írták, hogy a tehetségesebb ifjak azért mennek a ciszterci és a premontrei szerzetbe, mert az jobban ellátja tagjait. A következő évtizedekben Kruesz Krizosztom szerette volna mérsékelni az anyagi ellátást, mert az étkezést dúsnak, a lakások fölszerelését szinte fényűzőnek tartotta, a fokozódó polgári jólét és a rendi közhangulat hatására mégis kénytelen volt az addig kialakult életszínvonalat fönntartani, a peculium öszszegét növelni. A szerényebb — mondhatjuk: reguláris — életmód jórészt az I. világháború s a velejáró súlyos anyagi veszteségek, majd a rend birtokainak 1945-ben történt államosítása következtében alakult ki. A rendszeres peculium megszűnt, a napi háromszori étkezésnél általában — az esetleges gyümölcsöt nem számítva — az ebéd két, a vacsora egy fogásból állott, bor pedig csak a vasárés ünnepnapi asztalokon jelent meg igen korlátolt mennyiségben. A ruhaellátás ugyancsak a szűkös anyagi viszonyokhoz alkalmazkodott. De nem csupán a kényszerítő körülmények miatt jöttek létre ezek a változások. A reformirányzat ebben a vonatkozásban is -889