Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

hárman pár hónap, illetőleg év múltán visszatértek Pannonhalmára. A viszonyok Kruesz főapátsága, 1865 óta javultak meg. Azóta a vezetők tekintélyét senki sem vonta kétségbe. Ha Kruesz Krizosztomnál és Vaszary Kolosnál a szívjóság, úgy Fehér Ipolynál (1892—1909) az értelem fölénye előtt készséggel hajoltak meg a rendtársak. így az irányítás nagyobb nehézségek nélkül folyt. Csupán Bárdos Remiggel történt meg — miként egy századdal korábban Novákkal —, a szentszék anyagi vonatkozású nehézségek miatt 1929-ben kivette kezéből a kongregáció kormányzatát s azt Kelemen Krizosztom koadjútorra bízta. Mikor viszont ő mint főapát 1947-ben Amerikába távozott, régensi minőségben Sárközy Pál bakonybéli apát kapott római megbízatást az ügyek vitelére, mely aztán Kelemen Krizosztom halála (1950) után főapáti jogkörré alakult. Az engedelmesség és a stabilitas fogadalmát több-kevesebb nehézség ellenére megtartották a rendtársak. De azért voltak olyanok is, akik súlyosan vétettek ellene, akik nem tudva ellenállni a világ csábításának, önhatalmúlag szüntették meg kapcsolatukat a szerzettel s rendszerint az Egyházzal is. Az aposztáziák sorozata a liberalizmus diadalával kezdődött; a 70-es évek elejétől napjainkig 55—60 magyar bencés aposztált. Az aposztaták száma egyrészt a múlt század utolsó évtizedeiben volt nagy. amikor a közélet és a kormányzat szinte csalogatta őket magához; másrészt az 1945-öt követő évtizedben, amikor a rendi keretek nagyobb része szétesett s a szerzetesek többsége kikerült a világba. Közülük néhányan hamarosan, mások csak életük vége felé tértek vissza az Istenhez és az Egyházhoz, jöttek az összes közösségekben. Korszakunk bencéseinek életmódját egyébként — Kurbély püspök 1811-ben használt kifejezése szerint — a korviszonyok és a nyilvános tanári működés, „spectato munere illorum publico, spectatisque temporum et educationis modernae circumstantiis" alakították ki. Ebből természetszerűleg következik, hogy a pannonhalmi főmonostorban, ahol ezek a tényezők kevésbé hatottak, a fegyelem, az életforma jobban megfelelt a szerzetesi élet követelményeinek, mint a nyilvános iskolákkal kapcsolatos rendházakban. A szabályszerű klauzúrát a korszak elejétől fogva összeegyeztethetetlennek tartották a tanári működéssel s a klerikus tonzúra viselését is korszerűtlennek nyilvánította az 1811. évi püspöki rendelkezés. A főmonostoron kívül csupán Győrött tartották fönn a klauzúrát addig, amíg azt az ott filozófiát tanuló -887