Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

mára. Arra viszont már annyira befolyásolta őket az idősebbek szabadosabb fölfogása és eljárása, hogy a teológiai évek nevelése nem sokat javíthatott rajtuk. A hasonlóképpen komoly erkölcsű és autokrata Kovács Tamásnak az volt a nagy hátránya, hogy őt a rendtársak kisebb részének bizalma ajánlotta kinevezésre a királynak, a nagyobb rész kezdettől fogva elzárkózott vele szemben. Ennek következtében az atya-fiúi viszony az ő korában sem tudott kialakulni a szerzetben. Bár Rimely Mihályt 1828-ban és 1841-ben is a rendtársak impozáns többsége kívánta főapátjának, a hozzá fűzött reményeket ő sem tudta valóra váltani. Egyrészt ugyanis ő maga is hajlott a liberálisabb fölfogás és életmód felé, másrészt később ő is bizalmatlan lett rendtársaival szemben. Pedig az őt annyira elkedvetlenítő 1848. évi káptalan közel sem fordult annyira a vezetőség ellen, mint az említett többi tanító rendé s egyházias fölfogásáról is annyira hitet tett, hogy ezért a püspöki kar külön dicséretben részesítette. A változás, a javulás gyökerei Kruesz Krizosztom kormányzásáig nyúlnak vissza. Ö sokkal szerencsésebb egyéniség volt, mint elődei, s nem prelátusa, hanem csupán apátja akart lenni szerzetének. Semmit sem kívánt rendtársaitól, amit ő maga meg nem tett. Erkölcsi komolysága atyai szeretettel és pedagógiai érzékkel párosult. Két évtized káptalanjain, körirataiban és „paterna visitatio"-in áldozatos kitartással dolgozott rendje erkölcsi nemesítésén. Bár maga nem volt megelégedve munkája eredményével, hisz a korszellem áradatával szemben szizifuszi erővel kellett küzdenie, kortársai s az utókor mégis sokra értékelték munkásságát és sikereit. Magvető tevékenységének gyümölcsei ugyanis akkor jelentkeztek, amikor a korszellem és a közállapotok kedvezőbbre fordultak, amikor a gazdasági viszonyok egyetemes romlása szerényebb életmódot diktál t s az erősödő lelkiség rámutatott az aszkézis jelentőségére. Mindezek a tényezők főleg az I. világháború óta érvényesültek s a hatásukra kialakított életforma keretei az 1921. évi konstitucióban s az 1932-ben Strohsacker Hartmann göttweigi apát, apostoli delegátus által adott ,,Propositiones"-ben nyertek megfogalmazást. A mai magyar kongregáció aszkézise méltóképpen illeszkedik be az egyetemes bencés rend erkölcsi életébe. -885