Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

élethossziglanra szólt, a főmonostori perjeleké pedig csak 3 évre. Kruesz főapátságával kapcsolatban említjük meg a kongregáció kiteljesülését is. A XVI. század közepén megszűnt és a XVIII. század elején az osztrák Göttweig által újjászervezett s azóta annak irányítása alatt álló zalavári monostor ugyanis évtizedeken át húzódó tárgyalások után 1873-ban független magyar apátság lett. Modrovics Gergely apát (1874—84) halála után azonban a magyar kormány anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt jobbnak látta, ha Zala vár is a magyar kongregációhoz csatlakozik, ami pannonhalmi kongregáció és a római szentszék hozzájárulásával 1885-ben meg is történt. Ennek következtében Zalavár éppolyan függő helyzetbe került Pannonhalmával szemben, mint korábban Bakonybél, Tihany és Dömölk. Első apátjává a kongregáció nagyobb része Hozmanith Richárd főmonostori perjelt választotta 1891-ben, akit Vaszary Kolos főapát (1885—91) kinevezett, a király pedig megerősített; az apáti benedikálásokat ettől kezdve pápai engedély alapján a főapátok végezték. A kongregáció alkotmányát az 1855. évi és Kruesz kormányzása alatt bővített statútumok és az 1918-ban életbe léptetett új egyházi törvénykönyv és az 1920-ban tartott nagykáptalan nyomán 1921-ben szerkesztett s a szentszékhez fölterjesztett statútumok a következőkben határozták meg. A kongregáció elnöke a mindenkori pannonhalmi főapát, akit a rend tagjai választanak. Bár egy évszázadon át (1802—1910) főkegyúri jogára hivatkozva a király nevezte ki a főapátot, a kinevezést — Kovács Tamás kivételével — mégis mindig a rendtársak által első helyen ajánlott személy nyerte el s így ha elvben nem is, gyakorlatilag akkor is a szabad választás eszméje érvényesült. A Habsburg-dinasztia távozása után 1920ban a kongregáció által választott Bárdos Remiget a kormány elismerte, a szentszék pedig megerősítette. Kelemen Krizosztomot és Sárközy Pált a különleges körülményekre való tekintettel ugyan a szentszék nevezte ki 1933-ban, illetőleg 1951ben, Legányi Norbertet viszont már ismét a rendtagok választották 1957-ben, s a választást a kormány tudomásul vette, a szentszék jóváhagyta. Mint a kongregáció elnöke a főapát vezeti a háromévente összeülő káptalanokat, ahol minden teljesjogú rendtárs megjelenhet. Külön bizottságok tárgyalják a szerzetesi-fegyelmi, az iskolai-tudományos és a gazdasági jelentéseket és javaslatokat, melyek fölött aztán a teljes ülések döntenek. Az apátságok -878