Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

velük. A püspök azt kívánta, hogy a főapát fontosabb dolgokban az egész kongregációval tanácskozzék, kisebb ügyeket pedig a seniorok — a pannonhalmi elöljárók — tanácsával intézze. A nehézségek azonban így sem oldódtak meg; a főapát mereven ragaszkodott vélt jogaihoz, minek következtében 1816 elején a király kivette kezéből a rend kormányzatát. Ezt követően — ugyancsak a király rendeletére és Kurbély püspök elnöklete alatt — összeült a rendi egyetemes káptalan, melyen minden rendtag megjelenhetett s Taucher Ágoston és Horváth Pál személyében bakonybéli, illetőleg tihanyi apátot választott. Az uralkodó jóváhagyása, majd megbízása folytán az utóbbi mint regens-apát vette át a kongregáció vezetését. Az ő rendelkezése volt, hogy miközben Novák főapáttal a Rudnay esztergomi érsek által 1822 őszére összehívott pozsonyi nemzeti zsinaton tartózkodott, Pannonhalmán szűkebb körű, 12 tagból álló káptalan ült össze a főmonostori perjel elnöklete alatt, amit Novák „dühödt gondolkozás" megnyilatkozásának tartott. Itt azt határozták, hogy a káptalanra meghívandó seniorok számát a főapát kinevezése és a rendtagok választása alapján 22-re kell emelni s ezeket capitularisoknak kell hívni. Novák főapátnak 1828-ban bekövetkezett halála után Horváth Pál választó káptalanra hívta össze az összes ünnepélyes fogadalmat tett rendtagokat. Bár túlnyomó többségük Rimely Mihályt kívánta főapátnak, egyes rendtársak — főleg Czinár Mór — közbelépésére mégis a második helyen jelölt Kovács Tamás nyerte meg a kormányhatóságok támogatását és a király kinevezését. Kovács főapát és Czinár rendi titkár az abszolutista kormányrendszert igyekezett fönntartani. 1832-ben úgy nevezte ki Guzmics Izidor bakonybéli és Vekerle Gottfrid dömölki apátot, hogy csupán a Rend vezetőitől kért véleményt. Ugyanígy járt el akkor is, amikor 1836-ban Bresztyenszky Bélát tihanyi, Gácser Leót dömölki apáttá tette. Ez az eljárás is oka volt annak, hogy 1839-ben egy névtelen bencés írásbeli vádat emelt ellene a királynál. A hatóságok előtt Kovács azzal védekezett, hogy a visszaállító levél az apátok ^kinevezését a főapátra bízta. A „consultis tamen semper praevie conventualibus" kifejezést ő a hiteleshelyi működésnél szereplő néhány elöljáróra értelmezte és csupán azoktól kért tanácsot — de követni azt sem tartotta kötelességének. Az 1831. évi köriratában kifejtett elvei alapján ugyanígy, csak kisebb közösség részvételével tartotta a rendi káptalanokat is. 1836-ban az apátokat, a házfőnököket, a pannonhalmi -875