Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

elöljárókat (seniorokat), a rendházanként és apátságonként 1—1 választott képviselőt, összesen 26 személyt hívott meg kápta­lanra. Ezen eljárás ellen a rendházak többsége (Győr, Sopron, Kőszeg, Nagyszombat) tiltakozott; nem választott képviselőt, hanem azt kívánta, hogy a káptalanon minden fölszentelt rend­tag részt vehessen. A főapát azonban nem engedett álláspont­jából s 1838-ban még a választottakat is kihagyta a meghívot­tak, a ,,capitularis"-ok névsorából, s csupán az általa kineve­zett elöljárókkal és személyekkel tartotta meg az egyetemes káptalant. Ez az eljárás a legteljesebb abszolutizmust jelentette a kong­regáció kormányzatában, amit el is ítélt a királyhoz intézett, föntebb már említett följelentés. A váddal szemben a főapát előadta védekezésében, hogy bár a Regula fontosabb dolgok­ban az egész közösség megkérdezését írja elő, a — szerinte — nálunk is érvényben lévő cassinói statútumok csak a „senio­rok" meghallgatását kívánják. A pannonhalmi konventet a múltban is csupán novíciusok fölvételénél és fogadalomra bo­csátásánál, örök terhek vállalásánál és a főapát választásánál hívták össze; másoknak nem volt szavazati joga. De egyéb­ként is 124 személyt nem tud elhelyezni a főmonostorban s a montecassinói fölfogást magáévá téve nem is tartja célra veze­tőnek a tömeggel való tanácskozást. Mivel az 1802. évi vissza­állító levél nem adott rendelkezést a káptalanok tartására, ő azt nem is sérthette meg. Fölfogása mellett meg is maradt élete végéig, noha az 1840­ben összehívott káptalan tagjai szintén kérték, hogy tartson olyan káptalant, melyen az összes telj es jogú, azaz tanulmányai­kat befejezett, fölszentelt rendtársak részt vehetnek. A Kovács halála után 1841 szeptemberére összehívott főapát­választó káptalanon 159 bencés nevében 128 jelent meg Pan­nonhalmán. Miután kiválasztották azt a 3 személyt, akiket mint főapát-jelölteket az uralkodó elé terjesztettek, egyéb rendi ügyekkel is foglalkoztak. Ezek során eltörölték a „capitularis" címet, a pannonhalmi konvent pedig arra kérte a királyt, hogy a „conventualis" jelzőt az összes teljesjogú rendtagokra alkal­mazhassák, mert valamennyien „pannonhalmi bencések" s így mindnyájan részt vehetnek a káptalanokon és az apátválasz­tásokon. A kongregáció által ismét első helyen fölterjesztett Rimely Mihály a királyi kinevezés után pápai megerősítést kért és ka­pott — ami ezután rendszeres gyakorlattá vált. Az új főapát kormányzása elején elődeinél jóval több megértést tanúsított -876

Next

/
Oldalképek
Tartalom