Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

civil, de még az egyházi társadalmat is eléggé áthatották, a kormányok egyházellenes tevékenységét csak támogatta a megfelelő szellemű papság hiánya. 1855-ben tilalmazták a szerzetesi utánpótlást, 1881-ben pedig a papokat kizárták a választók sorából. 1889-ben megdőlt a császárság s köztársaság lépett a helyére. Az aztán kimondta a szakítást az állam és egyház között, ami viszont lehetővé tette, hogy a szentszék közvetlenül irányíthassa a brazil egyház ügyeit, minek jótékony hatása hamarosan megmutatkozott. A bencések sorsa a vázolt politikai fejlődésnek megfelelően alakult. A császárság kikiáltása után, 1827-ben a bencés apátságok is önállósultak, illetőleg a portugáltól független brazil kongregációban egyesültek. Az egyház- és vallásellenes közszellem és hatalmi intézkedések következtében azonban folyton fogyott az erejük. Míg 1835-ben 50 bencés élt Brazíliában, addig 1890-re ez a szám 10-re csökkent s a legfiatalabb is 68 éves volt. A kihalás közeli veszedelme késztette a bahiai káptalant arra, hogy XIII. Leó pápához forduljon segítségért. Az új életet Van Caloen Gellért vitte Maredsousból, aki 1896-ban Olinda apátja lett s a következő két évtizedben az ő irányítása szerint erősítették meg a bahiai, sáo-paulói és rio-de-janeirói apátságokat. A szintén régi alapítású santosi perjelséget 1925-ben szervezték újjá és 1947-ben telepítették át Vinhedóba. Az utolsó brazil alapítás a magyar bencések által 1953-ban létesített Szt Gellért-perjelség. Nemcsak Brazíliára, hanem az egész Latin-Amerikára is szomorúan jellemző, hogy a bennszülöttek között kevés a papi és szerzetesi hivatás s így azok lelki gondozását és intézményeik fönntartását főleg az Európából származó egyháziaknak kell elvégezniük. A mondottakból világossá vált, hogy a XIX. század • liberális-szabadkőműves uralma — főleg a latin országokban — nagy károkat okozott a bencés szerzetességnek. De az is nyilvánvaló, hogy a levágott törzs igyekezett új ágakat hajtani. S a régi törzs életereje még inkább megnyilatkozott abban, hogy az új világrészekre, főleg Észak-Amerikába átplántált ágai ott is megeredtek s igen szép és gazdag termést hoztak. Az Amerikai Egyesült Államok (USA) az 1776. évi Függetlenségi Nyilatkozat és az 1783-ban kötött versaillesi béke következtében függetlenült ugyan Angliától, de annak ellenére szoros kapcsolatot tartott az anyaország anyagi és szellemi kultúrájával. A demokrácia elveit a legtágabb értelemben alkalmazták — noha a bennszülött indiánokat és az Afrikából behurcolt négereket s azok utódait háttérbe szorították. Az 1787. -823