Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit
lakói természetszerűleg visszatértek hazájukba. Utána azonban még néhány évtized küzdelmeire volt szükség, míg az angol parlament 1829-ben kimondta a katolikusok emancipációját, ami által az állam elismerte azok szabad vallásgyakorlatát s a protestánsokkal való egyenjogúságát. De azután is még két évtized telt el, míg ismét föl lehetett állítani a katolikus hierarchiát, mely aztán fokozódó eredménnyel képviselte a katolikus gondolatot és az Egyház érdekeit. Az angol egyházszakadás óta eltelt két és fél évszázad alatt a bencés múltnak jóformán még az emléke is eltűnt. A középkori nagy apátságok vallási és kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai szerepéről már alig tudott valamit az angol közvélemény. Azért az újjáépítés egészen új alapokon történt. Elsőnek a lotharingiai Dieulouard angol bencései tértek vissza hazájukba s 1802-ben Ampleforthban telepedtek meg. A belga Douai konventje Downsideban talált otthonra. A párizsi angol bencések a hazai Douaiban szervezték újjá életüket, melyet 1903 óta Woolhamptonban folytatnak. Ezeken kívül a XIX. század közepe óta új angol konventek is létesültek Belmontban, Ramsgateben, a skóciai Fort Augustusban, Buckfastban. Mindezek a kolostorok 1900 körül lettek apátságokká. Fraranborought III. Napóleon felesége építtette (1855), Ealinget és Worthet a downsideiek szervezték. Anglia déli partja mentén fekvő Wight szigeten a száműzött solesmesiek alapítottak kolostort, mely az ő hazatérésük után perjelség, majd apátság lett (Quarr Abbey). Ugyancsak érdekes Prinknash keletkezése. Caldey szigetén 1900-ban anglikán szerzetesek kezdtek kolostori életet, akik aztán testületileg katolizáltak s mint angol bencések 1929-ben tették át székhelyüket Prinknashbe; 1947-ben az ő joghatóságuk alá került a visszafejlődött Farnborough. Írország egyetlen bencés kolostora, a glenstali 1957-ben lett apátsággá. Fejlődés Dél- és sokkal inkább Északamerikában Az európaiak után Brazília az a tengerentúli ország, mely már a XVI. század végén fölvette a kapcsolatot a bencés szerzetességgel, melynek története éppen ezért közelről érdekel bennünket. A napóleoni háborúkat követő társadalmi és politikai küzdelmek ott is jelentkeztek, s azok során az óriási kiterjedésű és 95%-ban katolikus lakosságú Brazília elszakadt az anyaországtól, Portugáliától s 1822-ben önálló császárság lett. Mivel pedig a vallásellenes szabadkőműves eszmék nemcsak a -822