Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

más után nyíltak meg és népesedtek be a régi és új bajor apát­ságok. A sort Metten nyitotta meg 1830-ban s azt követte Augsburg, Ottobeuren, München, Scheyern, Weltenburg, Schäftlarn bencés kolostorának alapítása. A XX. század elején Cramer-Klett Theodor áldozatkészsége tette lehetővé Ettal és Plankstetten megnyitását. Az újjászervezések sorát az ősi Nie­deraltai ch benépesítése zárta be 1918-ban. De nemcsak bajor, hanem porosz fölségterületen is megin­dult az új bencés élet, mely főleg a Rajna mentén talált ottho­nokra. Annak alapvetői — Hohenzollern Katalin hercegnő anyagi támogatásával — - a Wolter testvérek voltak. Öccse, Pia­cidus példáját követve Maurus is (1825—90) tagja lett a római ' Szt Pál apátságnak, honnét — a pápa és a hercegnő tanácsára — 1863-ban tértek vissza hazájukba s Beuronban szerveztek kolostort. Beuron 5 év múltán függetlenült a római Szt Páltól s önálló apátság, majd valódi anyakolostor lett. A németorszá­gi terjeszkedést kezdetben a kultúrharc akadályozta, minek kö­vetkeztében 1875-ben a beuroniak is külföldi száműzetésbe kényszerültek, honnét 1887-ben tértek haza. Azután alapítot­ták Maria-Laachot és Gerlevét. Terjeszkedésük virágkora az I. világháború után következett el. 1920-ban az előző század ele­jén megszüntetett Neresheimet, aztán az ősi Weingartent, a sziléziai Grüssaut, a Saar vidéki Tholeyt és Neuburgot népe­sítették be. Grüssaut a II. világháború következtében megválto­zott országhatárok miatt Wimpfenbe telepítették át. A harmadik német kolostorcsoportosulás a st ottilieni. Mi­ként Beuron Rómából vette eredetét, úgy St Ottilien Beuron­ból. Az 1871-ben megszervezett német császárság szintén rá­tért a gyarmatpolitika útjára s a 70 80-as években kialakította afrikai gyarmatbirodalmát. Bizonyára ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy Amrhein András beuroni bencés (1844—1927) a néger missziók szolgálatára létesített konventet. Ez a konvent 1884 után 3 évig a bajorországi Reichenbachban működött, utá­na St Ottilienbe költözött, ahol apátsággá, 1914-ben pedig fő­apátsággá fejlődött. Akkorra ugyanis már fölépült mellette Schweiklberg és Münsterschwarzach apátsága, mikhez aztán Meschede csatlakozott. Végül századunk elején egy negyedik — a subiacói — irány­zat is otthonra talált a Rajna alsó folyása vidékén. 1909-ben né­pesítették be az anianei Szt Benedek által épített Komelimün­stert, majd a XI. századi Siegburgot. A legrégibb németorszá­gi apátságot, a különálló trierit 1922-ben szervezték újjá. -818

Next

/
Oldalképek
Tartalom