Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

letét, nem egyszer szenvedélyességét szemlélhetjük nemcsak az apátságok épületein, szobrain és festményein, hanem a köztük mozgó bencéseken is. Maracskó Anzelm majdhogy az életét vesztette, amikor 1732ben királyi rendelet értelmében vissza akarta foglalni a többségében már protestánsoktól lakott Sömjén templomát. Ugyanez a vallási buzgóság késztette Mákóczy Imrét, hogy — nagyobb igyekezettel, mint tehetséggel — kifesse a sági templom oltárát és szószékét, amit Jánosházán egy másik fiatal bencés végzett. Koptik Odó egyéniségét nem csupán fáradhatatlan tetterő, alkotni vágyás jellemezte, hanem a nehézségekkel, a realitásokkal, mások fölfogásával szembe szálló belső tűz, lelkesedés is. Koptikhoz hasonló erős, dinamikus személyiség volt Karner Egyed és Sajghó Benedek. Mindkettő fiatalon lett főapát s mindkettő sajnálatos ellentétbe került szerzeteseivel. Kamert költséges építkezései, szabados életmódja s gőgös, nem egyszer nyers modora állította szembe konventjével. Mikor az ellentétek kiélesedtek 1703-ban, a főapát még tettlegességre is vetemedett rendtársaival szemben, kik viszont fogságra vetették őt. Lipót király a győri káptalanra bízta az ügy kivizsgálását és elintézését, mely részint a főapátnak, részint a konventnek adott igazat s ezen az alapon helyreállította a békét. A harmónia azonban később sem lehetett teljes, mert a német mentalitású Karner főapát haláláig (1708) hű maradt a Habsburgokhoz, a magyar lelkületű konvent többsége pedig Rákóczi pártján állott. Barokk történetünk legmarkánsabb alakja Sajghó Benedek volt, kinek roppaat erős egyénisége világosan szemlélteti kora hibáit és erényeit. Állítólag már 1706-ban Rákóczi vitézeként megfordult Pannonhalmán, ahol aztán 25 éves korában, 1715ben fölvette a bencés ruhát. Csupán 32 éves volt, mikor pappá szentelése után két évvel a konvent főapáttá választotta a nem közönséges test-lelki képességekkel megáldott férfiút, aki aztán autokrata módon kormányozta rendjét. Följegyezték róla, hog a pannonhalmi Kálvária készítésekor ő is talicskázta a földet — s mint főpap és országnagy föltűnően nagy kedvvel reprezentált. A gazdálkodást éppúgy személyesen irányította, mint a nagyarányú építkezéseket — számadást egyikről sem készített konventje számára. A birtokok egy részét egyéni tulajdonának tartotta s hatalmas összegű kölcsönöket adott magánosoknak — megfelelő létszámú konvent nevelését s annak méltó eltartását viszont elhanyagolta. Az apáti székeket betöltetlenül -805