Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

vezett s füzetekben ismertette a kegyhely történetét és a „Szerencsés Cell csodái"-t. De amikor arra törekedett, hogy a gyóntatás kérdését is megoldja, végzetes akadályba ütközött s ez az akadály a főapát — Sajghó Benedek volt. Sajghó csak címet, rangot akart adni Koptiknak, mikor apáttá nevezte ki, s hatalmát, rendelkezési jogát egyáltalán nem kívánta megosztani vele. Koptik ezt a fölfogást nem ismerte és nem is igyekezett megismerni. Ö úgy vélte, hogy ahol ő az apát, ott ő az úr, ott ő rendelkezik. Sajghó rajongó, fantaszta, irreális embernek tartotta Koptikot s ezért nem pártolta terveit, nem segítette törekvéseit, nem hitt a celli csodák valódiságában. így történt, hogy nemcsak maga nem vett részt a nagyszabású ünnepségeken, de még híveit is igyekezett visszatartani azoktól. S nem kis problémát okoztak azok a kiadások sem, melyeket Koptik nagy utazásai és építkezései okoztak, s amelyeknek Dömölkön nem volt fedezete. Mindezek az ellentétek akkor ütköztek ki legélesebben, amikor Koptik a gyóntatás problémáját akarta megoldani. Mivel a nyári zarándoklatok idején a híveikkel érkező plébánosokon kívül kb. 15 állandó gyóntatót tartott szükségesnek, kiket Pannonhalmáról nem tudott megkapni — 30, főleg német és szláv származású ifjút gyűjtött maga köré, hogy belőlük szerzeteseket, papokat neveljen. Ám a magyar bencés kongregációnak csak egy noviciátusa volt — Pannonhalmán. A két bencés főpapnak ezt a súlyos ellentétét Mária Terézia a győri püspök közvetítésével szerette volna kiegyenlíteni, s amikor az nem sikerült, 1750. október 13-án Koptikot — Sajghó költségére — a göttweigi apátságba internálta, ahol 1755-ben meg is halt. A mű azonban túlélte alkotóját, mert Koptik Odó templomának, illetve a 10 év múltán mellette fölépített dömölki apátságnak Sajghó halálakor, 1768-ban már 12 tagja volt s az azután is híven szolgálta hivatását, a kiscelli Szűz Mária kultuszát. A Jézus Szive-tisztelet megindulása Tihanyban Jézus Szíve tiszteletének a tihanyi apátság volt egyik első magyar központja. Az évtizedeken át készülő templom fölszerelésén és díszítésén Stulhóf szobrász 1753-tól 1778-ig dolgozott. A jobboldali mellékoltáron a „Jézus szíve minden szív királya és középpontja" gondolatot ábrázolta barokk érzülettel és fantáziával. Miután az oltár elkészült, a buzgó apát, Vajda Sámuel kiváltságképpen engedélyt kért és kapott 1766-ban XIII. Kelemen pápától, hogy az Űrnap aktá váj át követő napon (a mai Jé-794