Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

munkájában. Ezt a kívánságát III. Ferdinánd ki is fejezte, amikor Pálffyt főapáttá kinevezte és Pannonhalmát új életre keltette. „Reméljük, hogy amint az ősök imádsága és buzgó munkássága révén a pogányság sötétsége után igen sok magyar látta meg az igaz hit világosságát, úgy utódaik is segítséget nyújtanak az eretnekség bűne által megfertőzötteknek, hogy az anyaszentegyház és az ősi vallás keblére visszatérhessenek." Magger Piacid — ki mielőtt sziléziai apátságából Pannonhalmára ért volna, a Vág völgyében fejtett ki sikeres pasztorációs tevékenységet — főapátsága kezdetétől fogva arra törekedett, hogy mindenekelőtt a rendi plébániákat vegyék kezelésbe, s azok híveit tartsák meg az Egyház kötelékében. A közelebbieket Pannonhalmáról pasztorálták, a távolabbi falvakban pedig megtelepedtek a bencések. De hamarosan idegen plébániákon is megjelentek. Csepregbe, Pálffy Mátyás születési helyére az 1643-ban konvertált Nádasdy Ferenc hívta a pannonhalmiakat, kikkel 1658 óta találkozunk ott. Olasz István csepregi plébános dömölki apát is volt; Lendvay Piacid főapátsága előtt 7 évvel működött csepregi káplánként. A 60/70-es években Miskóczy Bernát — később szintén dömölki apát — a vasmegyei Vaton, majd a győrmegyei Öttevényben, Pozsgay Elek a 60-as évek közepén a vasmegyei Paty on pasztorált. Gencsy Egyed 1672-ben elvállalta az egyik nagyszombati lelkészség és modori plébánia vezetését. A német prédikációkat Nagyszombatban Michenbach Gergely bécsi skót bencés tartotta, aki 6 év alatt 2000 protestánst térített vissza az Egyházba. A 80-as években a sopronmegyei Nagycenken szintén pannonhalmiak lelkészkedtek. A török visszavonulása után Lendvay főapát Kaposvárra is küldött néhány rendtagot, akik ott priorátust szerveztek. A bencések a roppant paphiányban szenvedő XVII. században tettek, amennyit tehettek. De ha tudjuk, hogy számuk alig haladta meg a húszat, akkor láthatjuk, hogy eredményük nem lehetett átütő, csupán helyi jellegű. Más lett a helyzet, amikor a török kiűzése s az ország egyesítése után kialakult a „Regnum Marianum", a XVIII. század barokk vallásossága — aminek létrejöttében és ki virágzásában a bencéseknek is jelentős szerepük volt. A pannonhalmiak Győrszentmárton magyar, német, szlovák lakossága számára anyanyelvükön tartottak prédikációkat, a keresztutat a székesegyházban végezték, a passiót magyarul énekelték. Egyébként a németeknek és a szolvákoknak külön kápolnájuk is volt, ahol saját nyelvükön imádkozták a rózsa-790