Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Középkori apátságaikat modernizálták, azokat saját igényeik és koruk ízlése szerint átépítették. A közös hálótermek intézményét megszüntették s a cellarendszert vezették be. Ugyanakkor tágas apáti lakást, könyvtártermet, lépcsőházat s nem egyszer iskolát is létesítettek. Természetes, hogy ezeket a helyiségeket már nem lehetett elhelyezni a régi, szűkös „cloître" keretében, hanem sokszor attól függetlenül építették föl hatalmas monostoraikat, melyekben a homlokzathoz egy vagy több, derékszögben hajló szárnyépület társult. Nagyobbszabású építkezéseiket szintén központilag irányították. Híres építészük volt többek között az a Tremblay e-i Vilmos testvér, aki 1669ben Becben lett bencés s 1715-ben a caeni apátságban halt meg. Cluny kettős: „szigorú" és „régi" fegyelmű kongregációja Bár kétségtelen, hogy a XVII.—XVIII. századi Franciaországban, sőt azon túl, egész Európában is a maurinusok voltak az iránymutató bencések, kik serkentőleg hatottak szinte összes rendtársaikra — Cluny és kongregációja ugyancsak igyekezett, ha szerényebb eredménnyel is, régi hírét és tekintélyét fönntartani. Cluny folyamatos elhanyatlását elsősorban a szinte állandósult kommendátor-kormányzás okozta, ami a prebenda-rendszert is életben tartotta. A bajokat csak súlyosbították a XVI. század második felében dúló hugenotta-háborúk, miknek következtében káptalanokat sem lehetett összehívni. Szomorúan jellemzi az akkori állapotokat, hogy Cluny egyik apátja 6 éven át nem szenteltette pappá magát, de 6 éven át azután sem misézett, amiért VIII. Kelemen pápa 1592-ben erélyes dorgálásban is részesítette. A szükségessé vált reformot az a Guise bíboros érsek indította meg mint Cluny kommendátora, aki maga bizony elég gyöngén élte meg a celibátust. 1615-ben azzal a megbízatással nevezte ki nagyper jelnek Arbouze Jakab bencést, hogy szervezze újjá az apátságot és kongregációját. Arbouze el is készítette statútumait, melyeket a bíboros kommendátor halála (1621) után mint apát igyekezett megvalósítani. Statútumai alapján a clunyi szerzetesek két csoportra oszlottak. Voltak, akik elfogadták az új, a szigorúbb fegyelmet, az „étroite observance"-ot, a többiek viszont megmaradtak korábbi életmódjuk, az „ancienne observence" mellett. A reformot a maurinusok segítségével igyekezett megvalósítani. A belső fejlődés békés kibontakozását azonban sok zavaró körülmény gátolta. -724