Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Rochefoucauld bíboros, mikor 1622-ben a francia bencések, ciszterek és ágostonosok vizitátora és reformátora lett, azt tervezte, hogy Cluny ősi hagyományait és a maurinusok fiatalos energiáit egy kongregációban egyesíti. Bár tervét Arbouze apát is helyeselte, az még sem tudott megvalósulni, sőt maga Arbouze is háttérbe szorult, amikor 1627-ben Franciaország vezető minisztere, Richelieu bíboros lett Cluny kommendátora. Richelieu — az állami centralizálás nagymestere, a francia ciszterciek és premontreiek vezetője s 20 apátság kommendátora — az általa nagyra becsült francia bencés szerzetességet is egyesíteni akarta. A clunyi vikáriusává kinevezett Sourdis bordeauxi érsek révén úgy akart új életerőt önteni a régi apátságba, hogy 1630-ban a verduni St Vanne-ból Rollet Hubert vezetésével 18—20 bencést telepített át Clunybe, ahol nagyperjeli minőségben Rollet vette át az irányítást. Rollet Cluny neve alatt St Vanne szellemében és fegyelmével akarta megteremteni a két kongregáció egységét, minek következtében a cluny iek egy része elhagyta kolostorát. Az erélyes nagy per j el annak ellenére folytatta a reform munkáját s még a maurinusokat is csatlakozásra akarta bírni, ami által létre jött volna az egységes francia bencés kongregáció. Richelieu viszont Cluny és St Maur egyesítését tartotta fontosabbnak, ami a két kongregáció káptalanjának hozzájárulása által 1633-ban meg is történt. Rollet 1637-ben elhagyta Clunyt s visszatért St Vanneba. De Cluny és St Maur egyesülése nem volt hosszú életű. Richelieu halála (1642) után Tarrisse generalis 1644-ben fölbontotta az egyezséget, amit Róma már csak azért is szívesen vett tudomásul, mert annak létrejöttét sem helyeselte s nem is hagyta jóvá. Ám Mazarin bíboros — aki Richelieut nemcsak államminiszteri, hanem 1654-ben a clunyi kommendátor-apáti székben is követte — a történtek ellenére is kitartott elődje elgondolása mellett. Előbb a maurinusokkal szeretett volna egyezségre lépni. később. 1659-ben aztán a vannistákkal hozta létre az uniót. Annak során úgy rendelkezett, hogy a kongregáció káptalanjait nem kell Clunyben tartani, hanem bármelyik vannista kolostorban is össze lehet jönni. Róma azonban ez alkalommal sem hagyta jóvá az egyesítést, mely nem volt tekintettel Cluny nemes múltjára, történeti érdemeire, s így Cluny Mazarin halála (1661) után is vissza tudta szerezni függetlenségét. De nemcsak ezek a külső beavatkozások zavarták Cluny és kongregációja békés, harmonikus életét. Említettük, hogy Arbouze 1621. évi statutumai két — régi és új, nem reformált és -725