Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Hasonlóan monumentális alkotás volt a Rivet (fi749) által irányított francia irodalom története (Histoire littéraire de la France), mely 1733 óta 12 kötetben jelent meg. Ezenkívül egyes kisebb területek (Párizs, Bretagne, Bourgogne, Languedoc) egyetemes jellegű történetét is elkészítették. Munkásságuk jelentőségét és eredményeit azonban nem csupán irodalmi földolgozásaikban szemlélhetjük, hanem azokban a sok kötetes forráskiadványokban is, melyek a különböző természetű teológiai kutatások pozitív alapjaivá, a „történeti" hittudomány oszlopaivá lettek. Ezek között első helyen kell említenünk a keleti és nyugati egyházatyák (Szt Atanáz, jeruzsálemi Cirill, Vazul, Krizosztom — Hilár, Ambrus, Jeromos, Ágoston, Gergely, Anzelm, Bernát stb.) görög és latin műveit, melyeket többek között Delfau, Frische (|1693), Coustant fll721) Martianay, Sainte-Marthe, Montfaucon, Mabillon, Gerberon (t 1711) rendeztek sajtó alá. A pápák leveleit 440-ig terjedően Coustant adta ki, a dogmatikus és morális szempontok szerint készített „Veterum scriptorum et monumentorum ... collectio" Marténe és Durand (t 1771) alkotása volt, míg a liturgiatörténet számára ma is nélkülözhetetlen „De antiquis ecclesiae ritibus" című művet egyedül Marténe készítette. A francia, főleg bencés könyvtárakban lappangó középkori írókból ď Achery 13, az azonos természetű, „Scriptores rerum Gallicarum et Francicarum" című sorozatban Bouquet (| 1754) 8, társai pedig 11 kötetet adtak közre. Mabillon kétkötetnyi olasz vonatkozású „Museum Italicum"-ot, Montfaucon francia, görög és egyéb forrásokat jelentetett meg. Szellemi és lelki világuk vetületét szemlélhetjük az 1787-ben kiadott breviáriumukban is. A hét napjainak zsolozsmáját egyegy gondolatkör (Krisztus föltámadása, Isten irántunk való szeretete, felebaráti szeretet, remény, hit, Krisztus szenvedése, Isten szolgáinak jutalma) keretében építették föl. Tartalmilag aszerint csoportosították a zsoltárokat, alkalmazták a collectákat és a canonokat, válogatták vagy írták a himnuszaikat. A szentírásból és a szentatyákból vett részletek mutatják, hogy mily jól ismerték azokat s a szentek életrajzát is helyes kritikai érzékkel közölték. -722