Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

moutier, Vendôme — szervezkedtek s 1580-ban alapították meg kongregációjukat, melynek legfejlettebb korában 55 tagja volt, melyek 6 provinciára oszlottak. A káptalanok a kolostorok elöljárójának és két küldöttének részvételével háromévenként tartották üléseiket. Nagyobb hatást nem értek el, mert egyrészt a káptalan által választott generálisnak és vizitátoroknak alig volt hatalmuk, másrészt a kommendátorok hatalmában lévő s csupán perjelek által irányított konventek csak néhány tagból álltak s azok is egymástól szinte teljesen függetlenül, prebendákból éltek. Az 1604-ben kialakult bretagnei s az 1607-ben létesült st denisi kongregáció csak két-három évtizedig létezett s aztán a maurinus kongregáció tagja lett. Az első jelentős mozgalom a német császársághoz tartozó, de franciás műveltségű Lotharingiából indult hódító útjára. Először XIV. Gergely követe, Lotharingiai Károly bíboros, metzi püspök, négy apátság kommendátora szerette volna megreformálni működési köre bencés apátságait. Amikor azonban látta annak nehézségeit, reményét vesztve azok föloszlatását javasolta, de a pápa azt nem helyeselte. Utána, 1598-ban kezdett munkához Vaudémont verduni püspök, akinek törekvését fényes siker koronázta. Ezt elsősorban De la Cour Dezsőnek és François Kolosnak, a verduni St Vanne-apátság bencésének köszönhette, kik közül az utóbbi 1600ban azért ment Itáliába, hogy a helyszínen ismerje meg a cassinói-páduai bencések életét, hogy aztán azt alakíthassák ki otthonukban. Az új verduni élet más kolostorokra is vonzást gyakorolt s mivel annak elfogadását Károly bíboros és VIII. Kelemen pápa szintén szorgalmazta, a vannista kongregáció 1604ben megtarthatta alakuló gyűlését. A kongregáció első elnöke Dezső lett, kinek munkáját hosszú időn át Kolos folytatta. A Regula mellé alkalmazott s 1610-ben kinyomtatott konstitúciók a helyi szokások tekintetbe vételével a cassinói gyakorlatot honosították meg. A hozzájuk csatlakozott apátságok száma idővel közel 50-re emelkedett, melyben 1789-ben 622 bencés élt. Szervezeti tekintetben középpontban az évenként Verdunban tartott káptalan állott, mely a kolostorok elöljárójából s megbízottjából tevődött össze. Az választotta az elnököt, a definitorokat, a vizitátorokat s ötévente a kolostorok elöljáróit. Az erős centralizációt mutatja az is, hogy a stabilitas-fogadalmat nem az egyes kolostorokra, hanem a kongregációra értelmezték. A szervezeti problémák egyébként az egész korszakon át foglalkoztatták a kongregációt s hoztak is némi módosításokat. -715