Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Szellemi-lelki vonatkozásban szintén De la Cour s a Fran­çois-testvérek váltak alapvetőkké. Ök meg voltak győződve a tudományos és irodalmi működés aszketikus jelentőségéről és szociális értékéről s ezért tőlük telhetőleg támogatták azt. Ezen a téren különösen a XVIII. században értek el szép eredménye­ket. A moyenmoutieri Petitdidier Máté (|1728) a pápai tekin­télyt védelmezte és az infallibilitást tanította. Ceillier Rémig (fi763) az egyházatyák és egyházi írók működését ismertette a XIII. század közepéig 23 kötetben, Calmet Ágoston senonesi apát (|1757) polyhistorként biblikum mellett történeti tanul­mányokkal foglalkozott. Lotharingia egyházi és politikai törté­netén kívül kitűnő Reguláik ommentárt készített, melyben nyelvi és erkölcsi magyarázatok mellett történetieket is adott; ezekben ismertette a bencés múlt szokásait, hagyományait. Mű­ve több kiadásban s fordításban erősítette a bencés lelkiséget és öntudatot. A század második felében Chardon Károly és Sin­sart Benedek alkotott kiválóbbat. Az előbbi (|1771) a szentsé­gek történetét dolgozta ki, az utóbbi (Ť1776) Szt Ágoston alap­ján a kegyelem és a szabad akarat viszonyával foglalkozott s küzdött a protestáns, janzenista és racionalista fölfogás ellen. Irodalmi működés mellett gyakorlatilag is támogatták a van­nisták az Egyház munkáját, amikor pásztoráltak s 3 kollégi­umban nevelték az ifjúságot. S végül nem utolsó érdemük, hogy ők készítették elő azt a szellemet, melyből megszülethetett az a Szt Benedek tanítványáról, Maurusról elnevezett francia kong­regáció, mely nemcsak rendünk, hanem Egyházunk, sőt egye­temes kultúránk történetében is fényes és maradandó emlé­ket állított magának. A maurinus kongregáció alkotmánya és szellemisége A maurinus kongregáció gyökerei St Vanneba nyúlnak visz­sza. Annak jó híre oly vonzó erőt gyakorolt, hogy nemcsak lo­tharingiai, hanem távoli francia kolostorok — pl. Jumiéges, Limoges, Cluny párizsi kollégiuma — is csatlakoztak hozzá. Ám a francia kormányzat és az erősödő nemzeti öntudat nem szí­vesen látta, hogy francia intézményeket külföldről irányíta­nak, azért szükségessé vált egy vannista szellemű, de jogilag Verduntől független francia kongregáció megalkotása. A munkát Bénard Lőrinc, a clunyiek párizsi tanulmányi há­zának vezetője indította meg, miután 1618-ban megszerezte hozzá a pápa és a király hozzájárulását. François Kolos jelen­létében novemberben tartották meg az alakuló káptalant, ami -716

Next

/
Oldalképek
Tartalom