Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

ban a trónért katolikussá lett IV. (Bourbon) Henrik a nantesí ediktumban megengedte a kálvinista hugenották szabad vallásgyakorlatát, azt az abszolutizmus teljes kibontakozása után, 1685-ben XIV. Lajos visszavonta, s igyekezett megóvni a katolicizmus kizárólagos, államvallás jellegét. Másrészt viszont az abszolutizmus teljes határozottságával vallotta a „gallicanizmus" eszméjét, ami a római pápa irányítása alatt álló katolikus Egyház rovására az uralkodóktól függő nemzeti egyházak kialakulását segítette elő. A Habsburg-monarchiában a XVIII. század utolsó évtizedeiben vert gyökeret ez a fölfogás s ott ,,jozefinizmus"-nak nevezték. A német császárságot visszanyerő osztrák Habsburgok figyelmét évtizedeken át az egymást követő török támadások kötötték le. Vallási kérdésekkel igazában csak a XVII. század eleje óta tudtak foglalkozni. Mikor aztán II. Mátyás s még inkább utódja, II. Ferdinánd a katolikus álláspontot kívánta érvényesíteni, 1618-ban kitört a harmincéves háború. A csehek támogatására csakhamar megjelentek a protestáns német fejedelmek, majd a dán és a svéd király is. Hogy a háború időközben mennyire elveszítette vallásos jellegét s az mennyire a császárság megdöntésére, illetőleg meggyöngítésére irányult, az abból is látható, hogy Richelieu bíboros 1630ban Gusztáv Adolf lutheránus svéd királlyal kötött szövetséget. A Habsburg-birodalmat keresztül-kasul járó ellenséges seregek emberi és anyagi vonatkozásban egyaránt mérhetetlen pusztítást végeztek. A háború eredménye végül is az lett, hogy III. Ferdinánd császár a vesztfáliai békében (1648) elismerte a német fejedelmek nagyfokú önállóságát, ami által a franciák szinte két évszázadra megszabadultak az egységes Németország kellemetlen nyomásától. Bár a Habsburgok a török harcok és a spanyol örökösödési háború sikeres befejezése által a XVIII. század elejére nagyhatalommá tették monarchiájukat, a vallásilag megosztott és politikailag atomizált németség kulturális téren sem tudott méltó versenytársává lenni a franciáknak. A zsinat megkívánja a bencés kongregációk létesítését és a reguláris élet újjászervezését A bencés történetben ugyancsak jelentős esemény volt a trienti zsinat — ha hatásai csak később jelentkeztek is. Az 1563 dec. 3-án tartott 25. és utolsó ülésén 22 pontban foglalkozott a szerzetesek ügyeivel, „de regularibus et monialibus". -708