Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

földi Rubens (fi640) képein gyakran föltűntek a földies életöröm és az érzékies evilágiság vonásai is. Az egyházi zene és ének terén hasonló törekvések érvényesültek. A reneszánsz muzsika világias szellemét igyekeztek kizárni a templomokból. Bár sokan szerették volna a gregoriánt visszahelyezni ősi, egyeduralmi helyzetébe, a trienti zsinat tudomásul vette a gótika korában fejlődésnek indult s a reneszánsz idején kiteljesedett polifónia jogait. Ennek következtében megelégedett annak hangsúlyozásával, hogy a templomi ének és zene a reneszánsz alatt beszüremkedett világias elemek kizárásával, őrizze meg egyházias jellegét, azaz művészi eszközeivel igyekezzék magasztossá tenni az Egyház liturgiáját és elmélyíteni a hivők áhítatát. A XVII. század elején V. Pál pápának szándéka volt a gregorián ének restaurálása és egységesítése, a föladat megoldásához azonban a kor zenészeinek nem volt kellő elméleti és történeti tudása. Ennek ellenére a barokk kor egyházi zenéjének vezetői rajta voltak, hogy a pompás templomok kórusai a mennyei karok visszhangját varázsolják a hallgatóság lelkébe. Ebben a szellemben dolgozott és mutatott példát a klasszikus polifónia sokat alkotó mestere, az egyházi muzsika történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Palestrina János (1525—94). Ezen az úton haladt a XVII. század zenei kultúráját irányító római muzsika. Míg Palestrina a vokális előadást részesítette előnyben, addig utódai mind nagyobb teret engedtek az instrumentális, a hangszeres zenének. A XIII. században föltűnő s a XVII—XVIII. században fejlődése tetőfokára jutó orgona mellett a fúvós s a vonós hangszerek is alkalmazást nyertek. Nanino (1560—1623) nemcsak az énekkar szólamait szaporította, hanem azok számára orgonakíséretről is gondoskodott. Benevoli (1603—1672) „salzburgi misé"-j ében 3 kórus, 2 orgona és zenekar számára 53 szólamot komponált. A XVIII. század eleje óta a német zene kezdett előtérbe kerülni — a franciák viszont ragaszkodtak gregorián hagyományaikhoz, vokális előadásaikhoz, noha az ő új gregorián dallamaikon is érezhető volt a polifónia hatása. A barokk vallásosság gyöngülésének tünete volt, amikor az A. Scarlattit (1659—1725) követő nápolyi iskola működése nyomán a világi zenében uralkodó operastílus föltűnt a templomokban is. így az istentisztelet, főleg a szentmise nem egyszer teátrális színezetet nyert, ahol szinte a díszletek és a zenekarok vitték a főszerepet. De az is kor jellemző jelenség, hogy míg korábban a kórusok majdhogy kizárólag egyháziakból álltak, addig korunkban már nemcsak civil férfiak, hanem nők is szerephez 45 Szent Benedek fiainak II.